Figueras - Forma 1 hotel, Vallauris

Reggeli kávénk után körbejárjuk a bezárt Dali múzeumot.

Figyelem a jobb oldali kép a Beatles együttes Abbey Road c. lemezének emlékére készült.

Miközben naplónkat írjuk épp a Pó síkság rettegett autópályin megyünk, Pók már bekötötte magát az anyósülésen, inkább alszik. Az idő „szép” egybefüggő vastag már majdnem ködszerű borult.

Afrika felé menet a bal oldali hegyen keltünk át. Örömmel láttuk, hogy azóta még több hó esett. Jobbra piknikünk helyszíne egy sós mocsár látható.

Hogy csurogjon a nyálatok: reszelt répa, reszelt zeller, Taboulé, gigantikus grillcsirke, nyúlpástétom, rozskenyér, oliva, ét tortabevonó 70%-os Lindt féle.

Teli hassal kultúra: Aigues-Mortes

Igazi túristalátványosság, de nem télen.

A templom belseje teljesen lenyűgözte a társaságot, Pedró mint jó kálvinista vak koldusnak álcázva magát kint várt minket.

Figyelem, a képen traktorok, és sólepárló látható!

Jobbra: a házi boszorkányunk érdeklődve nézte régi kollégái sanyarú sorsát. Balra a rossz zenészek kalodája látható.

Az anyag neve csokoládé (pontosabban turron truffo). A váratlan melegben megolvadt.

A Camargue-i fehér ló.

Az elrejtett város, eldugott kocsmája. Vidéki romantikára vágytunk. Megkaptuk. A pincérnő helyes 40-es belevaló roma származású bűbáj. Amikor a helyi furcsa pénzgyűjteményéhez mi is hozzájárultunk egy 200-assal, teljesen ellágyultak. Igaz, a képen úgy tűnik, mintha Pedro lágyulna el, de ez csak a látszat. Valószínű remekül van, mert a kedvéért forralt bort főzött a tündérlány.

Telihold és szürkület Provence-ban.

Az elfáradt csatlakozó javítása. Ismét van számítógépünk és zenénk.

Este elérzékenyülünk, érezzük a túra végét.

Bánatunk francia finomságokba és több nemzet boraiba, és némi gin-tonikba folytjuk. A gin-tonik varázsképlete még délután az Archie-ban alakult ki: némi tonik sok gin.