Elhagyjuk a jó kis zűrös kedves Tanger-t. Megszerettük egy éjszaka alatt. Otthonosan romlott városnak tűnt. Nem, hogy le nem szólítottak, de szóba se nagyon álltak velünk.

A kilépési procedúra a szokott módon ment, jött a kitöltő ember és kitöltötte papírjainkat, a kompjeggyel variáltak egy kicsit, mert szerintük másmilyent kellet volna vennünk. Ez ügyben futottunk egy kört ,de végül maradtunk az eredetinél.

Már a tengeren elkezdett hiányozni Marokkó.

Suhanunk Cordoba felé, csapra verjük az utolsó Sidi Ali-t. Jobbra Gibraltár sziklája.

Cordoba

Egy magánház belseje, ami múzeumként üzemel. Casa Andalusi, római romokra épült.

Karácsonyi képeslap, a kút aljáról, kedves családtagjainknak és rejtélyes rajongóinknak.

Averroes fejszobra, arab filozófus, csillagász, Cordoba szülötte.

Keressük az ajánlott hotelt. Az utcát narancsfák díszítik, de olyan keserű a termésük, hogy csak az angolok képesek megenni. Ők még lekvárt is készítenek belőle.

Archie-t sajnos teljesen ki kellett pakolni, ezért nagy ládacipelést tartottunk, a helyiek nem voltak kellően elámulva.

A Tourist Information-nél azt mondták alkudjunk bátran, mert üres a város, valami ünnep után vagyunk. Zitus alkudott is. Kedves házigazdánk Demetrio, jól fogadta a magyarok bejövetelét, és kemény 30 €/szobáért megkaptuk eddigi, legkellemesebb szállásunkat. Annyi meleg víz volt, hogy még Pók sem bírta kifürödni előlünk. Mellesleg ez általában nem gond. Ugye értitek.

Rágcsa a leltározás alatt álló, lehet hogy a KÖJÁL által felszámolt, boltban bevásárolt az akciós termékekből. Bor sajnos csak 4-esével volt. Így aztán vidámra sikerült a vacsi.

Az európai árakat szoknunk kell, ezért kicsit takarékosabb étkezésre váltottunk. A spanyol konyha amúgy sem túl híres. A tapast meg ajándékként a legfinomabb.

Gyétyi bealudt vacsi után. Pedróci megvette a tuti vízipipát, tokkal vonóval.

Esti csavargásra indultunk, gondoltuk jót mulatunk.

Mellbe vágott minket a karácsony, eddig nagyon távolinak tűnt.

Pálma karácsonyi díszben.

Néhány mellbevágó karácsonyi kép.

Sajnos úgy tűnt az ünnep utáni hétfő este nem a legbulisabb nap. Sikerült néznünk egy kicsit a „Legyen ön is milliomos”-ból, finot kortyolgattunk, a helyi pincér nem szerepelt rosszul, kifejezetten kedves volt. A fino egy borpárlat, száraz, nem tömény, andalúz specialitás. Fakultatív hazabotorkálás. Gyétyi és Pedró gekkója lemerült, de azért sikerült hazatalálni. Közben még egy internetkocsmába is betértek, ahol Iron Maiden bömbölt. Rágcsa és Pók tovább finozgatva neandervölgyieket néztek a tv-ben.