Marrakech -Azrou

Útrakelünk ismét, kis barátainkkal. Püpü és Günti, Günti muzulmán lett, amióta kapott egy Allahos, Mohamedes kombinált forgó kínai amulettet.































Megnézzük a Ouzoud vízesést. A szokásos helyi felvezetésre számítunk, de nem túl kitartóak, sikerül lekoptatni kéretlen vezetőinket. Egy szép kilátónál piknikezünk, majmok szegődnek mellénk, Toubkalt látott kenyeret majszolnak. Pedróci az egyetlen aki nekivág a mélynek és alulról is megnézi a vízesést.





























Egy nagy hím gorilla elzavarja őket és a francia turistákat.

















Megyünk tovább

Pedróci tovább berberesedik, már csak zokniban sétál.































Kivételesen a hídon keltünk át és nem a mederben.

































Csak ne történjen semmi! Ez a helyieknek a legfontosabb, ez maga a boldogság.

































A tavasz anyját szerettük volna még világosban megnézni, de nem sikerült. Becsületből elmentünk azért a megadott helyre, és fejlámpával néztük, ahogy csobog a víz. A hely arról nevezetes, hogy itt ered Marokkó leghosszabb folyója (555km hosszú, Ouad Oumr'rbia, magyarul Tavasz Anyja). Az éjszakai látvány kb egy gigantikus wc -lehúzásnalkfelelt meg.

Az éjszakát az fűszerezte, hogy elfogyott a benzinünk. Sebaj, elővettük a kannáinkat, abban hazai cucc volt, amit még Fes-ben vásároltunk meg – majd körbehurcoltunk Marokkon.















A földútnak jelölt részen kiváló friss aszfaltburkolat fogadott minket, míg a pirossal jelölt főúton, terepszakasz következett.



Még Marrakechben vásároltunk néhány CD-t és egyik nagy kedvencünk Kahledtől az Aicha Aicha című szám lett

A bizarrab zene kedvelőinek az Alpha Blondie zenéjét javasoljuk Beszerezni nem sikerült, mindenki elhárította kérésünket.

Megérkeztünk szállásunkra Azrou-ban. (Reggeli felvétel). Szélvihar fogad minket.















Egy kommunista ügynök usánkában, ellentétes sarokban bőrkabátos ügynök. Gyanús körülmények: fűtés, sátortető, melegvíz, európai étel, kiváló franciaságú halkszavú éjjeliőrből lett portás, Heineken reklám a házon, sör a vacsorához. A vacsora három órát tart, a krumplinak késése volt.

Ügynökünk borsot tört az orrunk alá: megkínált minket valami tubák szerűvel, ami egy műanyag zacskódarabban lakott.















Az ordító spanyolok ellenére jól aludtunk.