Agadir- Tizn'Test- Imlil

Nagyon igyekeztünk korán indulni, de a ládaszertartástól elszokottak igen lassan készültek el. A nem túl tiszta cipőkbe a Télapó finom csokikat dugott, csak Rágcsa kapott Titus nevű csípős halat (azt is csak kölcsön)

Gyönyörűen sütött a nap a Taroudant-i úton. Egyszer csak vad dudálással elhúzott egy csinos mercedes mellettünk. Tegnapi kis barátaink ültek benne. A szultáni palotában leteszteltük a helyi narancslevet, majd nekiveselkedtünk a hágónak.

Világszenzáció, a kecskék fára másznak, márminálinkbabám, ezjöttaszokásba.

Pók pechsorozata nagyjából itt kezdődik el és másnap délutánig tart. A gond elsősorban a magasságból, a kilátásba helyezett séták mennyiségéből és nem utolsó sorban keftahiányból fakadt. Mintha egész Marokkó minden hegyi berbere összebeszélt volna, hogy két napig sehol nem lesz fűtés és nem darálnak húst. Pók nemesen végigteázott másfél napot, de látható volt, hogy lekváros kenyérrel és rántott levessel nem lehet felkényszeríteni gyalog a hegyekbe. A Tizn'testen 2100 méteres magasban ebédeltünk.(kivéve Pókot) A változatosság kedvéért berber omlettet. Ez hagyma és paradicsomágyra rávert tojást fed tagine-tartóban.

Menta a mennybe megy. További falvak, higgyétek el mi láttuk a különbséget.

Délután kulturális program következett. Egy 1994-ben részben helyrehozott meseszép 1154-ből származó Almoravida mecsetet néztünk meg Tinmalban. Kb. 147 fotó készült. Nem kell mindet végignézni.

A heyi szerpentinek veszélyét élőben észlelhettük. Egy igen összetört személykocsi a mélybe lökött egy jókora teherautót az egyik kanyarban. A helyeik persze összegyűltek a látványosságra.

Sötétedésre befutottunk Imlilbe, ahol végignéztünk néhány kihagyhatatlan szállásajánlatot a Francia Hegymászók Klubjától kezdve Jean-Pierre-n keresztül Quasimodóig, aki végül bizalmasunk, parkolóőrünk, szállásadónk pincérünk és Pedro mentora lett. Igaz a tőle kölcsönzött hágóvasakkal a Gellért hegyre sem ment volna fel, ha nincs egy 8.érzéke a gleccsermászáshoz, de ez már egy másik nap története. Este Gyétyi a ritka levegőt nylon zacskóból egészítette ki, és a vodka is Imlilben fejezete be szép utazását. Rettenetes hidegben, egy csomó spanyollal körülvéve telt az este. Életünk legszörnyűbb levese tartott életben, miközben Pedro jövőjét tervezgettük. Szegény Senki Alfonz! Kár érte, hogy önként felmegy megfagyni a hegyekbe – SZAMÁRHÁTON!