Agadir

Reggel Pedro és Cickány elmentek reggeliért és sikeresen rábeszélték a mosodást, hogy mossa ki a fiúk 3 hetes zoknijait. Rágcsa -idegenvezető – elveszített egy fogadást, mert persze elvétette az utat és Pedro segített neki hazatalálni. Persze azóta is adós a teljesítéssel, sőt újabban a jogosultságát is megkérdőjelezi.

Fantasztikus reggelit csaptunk az óceánra néző teraszon. Délben, Rágcsa főnőkével, Brahimmal és 2 mókás casablancai milliomossal ebédeltünk. Egy szuper vidéki kis vendéglőben kötöttünk. Kívülről nem lehetett rajta látni, hogy micsoda hely. Húst hússal kínáltak, amitől Gyétyi kiborult. Valóságos tagine- gyárban voltunk, saját kenyeret (természetesen a tiltott argana fát használva tüzelőanyagnak) sütöttek a fogásokhoz, amiből néha apró folyami kavicsokat szedtünk ki. Nagyon finom volt a mechoui is(báránysült), amihez forró édes teát kínáltak. A hely egyszerre volt rendkívül puritán és nagyon családias. Náncsi néni berber módra. Az intézmény Taraghzout-ban található és La Barakanak hívják.

Délután elautóztunk Immouzerbe, ahol legyek módjára elleptek a belőlünk megélni kívánó árusok és víziugrók. Nem volt egyszerű helyzet. Gyétyinek kígyómozgással kellett kisiklania a klasszikus szimbolaárus karmai közül. Az út egy maradandó és rendkívül udvarias hangvételű társalgás miatt mégis klassz volt. A fiúk szinte őexellenciájának szólították egymást. Mit nem tesz egy kis rendes étkezés úri körökben!

Az egyetlen ember aki nem akart semmit tőlünk Immouzerben.

Este kiraboltuk méz, argana, sör és bor ügyben az Uniprix-t. (Később történetünkben a Gyétyi méze nagy szerepet kap, mert Pedro fel kívánta vinni a Toubkalra, hogy megossza a Yetikkel. A kérést Gyétyi egyszerű 'szó sem lehet róla' fordulattal zárta le.)

Régi barátokat látogattunk meg: Fluffy-t és Hassant. Fluffy egy geoláda, Hassan meg az örzője, a ládának is meg a Bar du Nylonnak is (A képekből rájössz a név eredetére).