Tafraout környéki kirándulások és Kerdous hágó.



Ébredés a hideg 'lakosztályban'. A lakosztályt a helyi spíler bocsájtotta rendelkezésünkre, akinek szőnyeg szalonjába Cickány szállítja a vásárlókat. Annyira hálás volt, hogy ezt sosem felejtjük el neki. Persze ő sem, ha még egyszer találkozunk vele.

Frissen, üdén



























Irány az Agadir csillaga itt tegnap este kiválót vacsoráztunk. A reggelei sem különb. Tele a hasunk. Tafraout tényleg gyönyörű, pedig ebben a kérdésben tegnap este még volt némi nézetkülönbség közöttünk.



Mára közeli túrákat tervezünk, épp ezért este 7-re majd vissza is érünk, egy kb. 30 kilóméteres kerülővel. összesen majd 200 mentünk.

Az. első látványosság 1,5 kilométerre van, a Chapeau de Napoleon sziklája.

















Eredeti szépségű falucska a pompás színekben ragyogó hegyek között, régi berber házakkal. Argana fa, egyedül itt a világon. Termése áldásos, hatékony.













Tovább megyünk. Keressük a kék sziklákat, de elvétjük az utat. Büntetésből egy gránit bányát is megtekinthetünk.















Blue Stones – vicces belga festő, kékre és rózsaszínre festett egy hegyoldalt. Aztán a Sínain is ugyanígy tett. Tényleg szép, csak eleget kell nézni a napon heverészve. A mélyben egy lakóautó és egy tank házasságából származó bundesjárgány élvezi csöndet.













































Szimpatikus német pár érkezik. Teával kínáljuk őket, mogyorót kapunk cserében. Kezdjük elsajátítani a helyi kereskedelmi hozzáállást. Persze jól el is beszélgetünk. Nekik tetszik, hogy mi 3-4 hetet töltünk Marokkóban, Ők dec. 17-én mennek majd vissza. (Ja és nov 22-én érkeztek) Ezen később kicsit gondolkodunk mi is.















Újabb gyönyörű hágók között leereszkedünk a földi paradicsomba. Közben Gyétyi pihenkél. Még reggel belediktáltunk egy kis gyógyszert és most gyógyul(gat). Datolyapálmák, banán, citromfa és narancs a kertekben. A nap süt, az élet itt szép.





























Nehezen szakadunk el ettől a tájtól. 3-szor futunk neki a Tafraoutba visszavivő útnak.















Vacsoránkat a szokott helyen költjük el.



A Kerdous hágó felé tartunk, itt egy négycsillagos szálloda vár minket.















Útközben Gyétyi (meggyógyult), önmaga megnyugtatásaképp kiszámolja, hogy mekkora sugarú körben, milyen sebességnél borulunk majd fel. Gyétyi meg is nyugszik, mi meg most kezdünk csak félni. Pók a gázt nyomja - ezt ő vezetésnek nevezi. Melegvíz, fűtött szoba. Este a bárban még koccintunk egyet. Pedro teával, a kanyábbak whiskey-vel. A bárban (6 fok)öreg portugálok jegyezgetnek ceruzával térképre titkos piste-ekről feljegyzéseket. Magunkat látjuk 20 év múlva. Helyesek.

A Kerdous hotel hölgyszemélyzete gyengéd pillantásokkal idegesíti Rágcsát. Még a fiúkhoz is átsettenkednek a távirányító ürügyével, hogy Rágcsinak csókokat küldözgessenek. Nincs ezzel baj, mindenhova kísérettel jár ezentúl. Este tv helyett rövid mérnöki székfoglalót hallgathatnak az érdeklődők a légkondi távirányító és a befújt levegő kapcsolatáról...