Kősivatag Zagora- Foumsguid

Esze mint a magas ég.















Kiváló francia szálló Sirocco. A Guide Routard ajánlására tértünk be, nagy ötlet volt. Igaz, hogy reggel a fizetésnél eljátszottuk a szokásos koreográfiát...(bájosan, de mindig hülyének néznek, aztán csapkodjuk egymás vállát és névjegyet cserélünk) de győzött a magyar furfang. Madarak a bárban. Lassú készülődés, langy eső.

















Mekegő pincérünk































Szemtelen kislány tündérien lejmolt.

















táblakeresés

Az ütöttt-kopott tábla helyett ezt a giccset találjuk















Habos dízellel megyünk, teve helyett

.













Tinfou: dunatévét néző rendőr kiválóan mondja „Magyarország”. Megkérdeztük, hol van lepény, ma is omlettet eszünk.















elindulunk a kősivatagban a jól bevált orosz térkép alapján.





























Jebel (hegy) Bani lábánál haladunk, Gyétyi navigálgat, többiek fikáznak. Azért megtaláljuk az utat, gyakran víz alatt. Ez egy fantasztikus nap, tele fényekkel és csenddel.















Egy elázott matador egy napja













A folyók egyre nagyobbak, de Archie nem retten.















Rejtői beszélgetés a folyó közepén: Pedro: „Te Pókom, nem sodorja el az autó orrát a víz?”

Gyétyi: „Csukd már be az ablakot Cickány!”

Cickány: „Úristen jön be a víz”

















Megrázott Rágcsa. Az ürge ősöktől örökölt atavisztikus félelmek kerítik hatalmukba, a későbbi vizek láttán.

















Majdnem a zsanérig ért a víz, majdnem1 méter.















Fech-fech(futóhomok)

Archie kihátrál a futóhomokból.















Úton, szabadfoglalkozás, mindenki el van















Kis herceg földjén

















Egy színes nejlon dzsekiben feltűnik egy ember és ennivalót kér. Legyek ülnek rajta békésen. Majd könnyű léptekkel tovább megy.

Két bibliából előbújt alak egy kislánnyal állt az út szélén. Olyanok voltak mint a napkeleti bölcsek az ikonokon. A kislány velünk akart jönni. Gyétyi kész.

Iskola a határon (ecole nomade), jelzőtábla















Ránksötétedik. Ez volt a legérzelemdúsabb napja Cickánynak.















Közel járunk az Algír határhoz. Két zseblámpás integet, nem akarunk megállni, kiderül, hogy katonák. Elkérik az útleveleket, de csak egyet merünk átadni. Teázni hívnak, egyfogú szájuk mosolyog.

Irriki tóban száguldunk. Nagy csapatmunka: Pók kapitány. Gyétyi GPS alapján mondja az utat, Pedro lámpás, Cickány toleráns (csendben hallgat, néha felsikít)

Az alábbinál kicsit jobb térképünk volt.



































Holnap megtudjuk, hogy a spanyol szállástársaink itt borultak.

Pizsamás láncos őr enged be minket Foumzguidbe. Keresztkérdése két ásítás között: „Ca va?”

Melegvizes szállás, digitális pornó műholdról.















A város hotele (másnapi felvétel)