Indulás a postától.

Tegnap elfelejtettük leírni, hogy a Hotel Archie-ban aludtunk. Pedró villanyoltás után édesen szuszogott, bár reggel állította, hogy alig aludt. Gyétyi horkolására majomcsordák települtek nyugodtabb vidékre.

A házikó kis hazánkra emlékeztetett.

Az öreg őr sehol. Lejártuk az utakat jobbra-balra, de az út a lezárt sorompó mögött volt Imilchil felé.

Ez nem lehet gond, Pók leereszkedik a domboldalon.

Pásztor a hegyen

Stylo bon-bon kéregetők

Látjuk végre a tájat amerre éjszaka jöttünk. Lehet, hogy jobb volt sötétben?!

Utolérünk egy teherautót, fogalmunk sem volt hogyan került oda, tele volt berberekkel, ők is Imilchil felé igykeztek.

2660 méteres hágón keltünk át. Egy hihetetlen termékeny völgybe érkeztünk.

Egyszer csak három teherautót és egy csomó embert pillantottunk meg, az első elakadt egy kis tó méretű tócsában.

Az út egyre javult, végül aszfalton érkeztünk meg Imilchilbe. A Hotel Izlane-t néztük ki magunknak a Guide Routard ajánlása alapján. A teraszon helyi tudálékos nagy emberrel is beszélgettünk, pont olyan volt mint otthon. Gyétyit dr Vásárira, akitől lakását vette, emlékeztette.

Csak hogy tudjátok: Imilchil a leányvásáráról híres. Meg van két szép tava. A tavak vizét két szerelmes sírása eredményezte. Szegények ellenséges törzsekhez tartoztak, így nem lehettek egymásé. Ismerős történet, nemde?

Zitus fassia, ami fes-i nőt jelent (Pók meg a faszija), legalábbis ezt állítja mindig. Ezen jól szórakozunk, mert a helyiek el is hiszik. Meg azzal is szédíti a helyieket, hogy a három férjével utazik. Gyétyinek többen javasolták, hogy vegyen magának feleséget. Valószínűleg látszik rajta a gondtalan agglegény élet.

Zitus sorba rendezi a helyi kismanókat és cukrot oszt. Tanúi (így javasolja a helyesírás ellenőrző hosszú ível) lehettünk, ahogy egy, egy év körüli kisgyereket az egyik hatéves a másiktól átvett. A kisded ügyesen kapaszkodott végig, majd kendővel felkötötték a hátukra.

Aboudal felé indultunk. Úgy döntöttünk, hogy jó lesz nekünk a személyautóval járható út is. Azért örültünk, hogy nem személyautóval voltunk.

Végre egy kis magányra leltünk, a sok utánunk rohanó gyerek után. Ezt kávészertartással ünnepeltük meg.

Tamtatouche-ban is osztottunk egy kis cukrot. Az agresszív kamaszlányok Güntert akarták leszedni az ablakról. Günter és Püpü egy egérházaspár, akik az ablakhoz tapadva utaznak velünk és őrzik Achie-t, amikor mi nem.

Rágcsa terepezni tanul, mire az út hirtelen aszfaltra vált.

Pók váratlan lelkesedéssel ugrott ki az autóból, két vidéki (jólfésült, nem loncsos) patkányt látott.

Az este közeledtével elérjük a Todhra hasadékot. Megpillantjuk az első túristabuszt, hegymászókat és terepjárókat, amikkel a túristákat fuvarozzák.

Úgy érezzük megérdemlünk egy jobb szállást. Kiválasztunk egy kicsit Disney Land-es kasbah-t: melegvíz, fűtés, amerikai nyugdíjasok. A hordár nem szerette ládáink súlyát. A szállodának kitűnő étterme volt, de a tömény túristás hangulat elűzött minket, egy másik kiválónak mondott kajáldába. Ez első pillantásra, nem volt hihető, de a kaja tényleg nem volt rossz, de ettünk már jobbat is. Gyétyi egy kávét is bevállalt, de csak a feléig bírta.

Irány a szállás, alvás.