FES

Nagyot aludtunk. Végre- mondjuk előző hajnali 3-ig éltünk lelki életet. Megérte.

Reggel- Pénzváltás, egyenként váltottunk, hogy több aprónk legyen, persze nem lett. Az aprópénz aranyat ér, kell mindenhez, az önkéntes kocsiőrök és társaik vigasztalására.

Királyi reggeli a helyi Champs Elisées-n.

A pincér robogót néz mellettünk, bájosan túráztatják a motort, mintegy fél méterre tőlünk.

Irány a medina taxin. Póki fehérben, mint a hódítók.

Egy nap a Medinában.

Szereztünk egy jó berber idegenvezetőt. Neve van, de ez most nem fontos. Hosszasan elbeszélgettünk azokról a növényekről és elkészítési módjaikról, amit egyikünk sem ismert. Utálta az arabokat, ez abból derült ki a számunkra, hogy mindig szidta őket. Szerinte mindent 10-szeres áron kínálnak. Szerintünk arab volt. Éppen menő dolog volt berbernek lenni. Ezt később többen is bevallották berber származásukat.

Vezetőnket direkt megkértük, hogy boltba ne vigyen, de azért egy pár helyre betértünk. Egyenként kiváló ingatlanügynök volt ismerte az összes új építkezést. Lelkesen mesélte a kif receptjét, szívesen filozofált mindezt hat nyelven.

Ingatlan ügynökség: maga az iroda, Pedro gondolkodóba esett az ajánlaton, később mindenki elámult.

Bőr

mecsetek

Szőnyeg

Réz

Vacsora

Enni vagy nem enni

Eredmény

Medina vége