Ébredés negyed 7-kor, Zita, Gyétyi Pók és Pedro a sorrend. Leládáztunk 7. emeleti tengerpati szállásunkról - az utca kihalt és sötét, még majdnem másfél órán át, de ezt akkor még nem tudtuk. Tegnap este meggyőztek bennünket, hogy Tarifát válasszuk indulási pontnak szálláshelyünk Algeciras helyett, így hát elindultunk a komphoz.

Tapasztalt útitársaink elámultak a kikötő állapotán, pozitív meglepetés, ez a nap is jól kezdődik. 8-kor már a kávénk mellett várjuk a fél 9-re ígért beszállítást.

Épp a rámpára gurultunk, amikor hirtelen megállt a sor, majd némi tanakodás után spanyol hatósági barátink ráeszmélve arra. hogy elmaradt az ellenőrzés visszaparancsolták a sort. Pók rükvercet kapcsolt, ismét Spanyolországban voltunk.

Végül feljutottunk Super Ferire, aki hamarosan elindult velünk. Gyétyi hamar megismerkedett a komp állandó személyzetével, és közeli barátságba kerültek.

A többiek a fedélzeten jártak táncot, a hullámzó tenger ritmusára. Viszlát Európa, irány Afrika!

A mindössze 25 perces utat, arra használtuk fel, hogy feltöltöttük készleteinket az Marokkóban hiánycikknek számító termékekből.

Tangerbe érkezve barátságos vendéglátásban részesültünk, még a határátkelőhelyen megvehettük első mentateánkat. Mindent elkövettünk, hogy ne menjen könnyen a határátlépés – Gyétyi bekapcsolva hagyta a walkie-talkie készüléket, aminek használata tilos Marokkóban, Zita épp a hatalmas fotózni tilos táblát fényképezte, amikor rászóltak – szóval mindezek ellenére fél óra alatt simán bejutottunk az országba.

Hamar elvétettük az utat és délkeleti uticélunk helyett délnyugat felé indultunk. Sebaj az orosz térképen találtunk egy átvezető földutat. Irány a terep.

Útközben elfogyasztottuk egy fenséges ebédet a megérkezés örömére.

Megálltunk Chefchauen-ben, ami a helyi drogkereskedés központja. Az utikönyv szerint itt mindenki nyugodt, köszönhetően az elfogyasztott marihuána mennyiségnek. Tényleg szép kis nyugodt város volt.

Előttünk tornyosultak a Rif hegység bércei, gyors kupaktanács és döntés. Letérünk a kényelmes főútról, irány a hegyek. Megmásztunk jó pár bércet, megilyedtünk jó pár szakadéktól és végül ránk esteledett. A soha nem látott csillagos égben gyönyörködtünk, távol minden civilizációtol és kifújtuk magunkat egy kicsit. Archie töretlenül vitt minket előre, kezdtek összeszokni Pókkal.

Végül visszatértünk a főútra és ennek örömére megálltunk egy útszéli fogadóban. Irány Fes.

A napi izgalmak után a kocsiban kialakult az első komolyabb beszélgetés. Zita és Gyétyi feszült egymásnak – a téma maradjon a mi titkunk. Pont mire Fes-be értünk csúcsosodott ki a feszültség. Gyorsan megkerestük a szállodát, ahol esti szeánszra készültünk. Sok mindent kellett átbeszélni még. Hajnali fél 3-kor végül nyugovóra tértünk. Eddig minden csodásan zajlik.