Reggeliző oázis. A város olyan kihalt volt vasárnap reggel, hogy útközben kellett reggeliznünk. Jó kis pirítósokat ettünk paradicsompürével meg olajjal. Príma mézük is volt, az asztalra kitéve.

Éppen oliva olajjal vegyül a méz. Mennyei.

A reggeli közben a prücskök playbackkel énekeltek a tévében, az egyik zseniálisan énekelt flamencot.













Mára Granadát találtuk ki, mint kulturprogramot.

Ez ugyan nem egy jellemző kép a városról, de Gyétyinek tetszett.

Pók átutazta egész Európát egy fagyiért, de zárva volt kedvenc fagyisa.

Okulva tapasztalatainkból a parkolót megjelöltük kicsi GPS-szel.

Kifele menet lekoccoltunk valami táblát..

Kenyeret vettünk egy autóból áruló cigány bácsitól.









Hülyéskedtünk, amit egy kis pocakos rendőr teljes nyugalommal figyelt, de már Gyétyi tartott tőle, hogy sok lesz belőlünk.

















Lelkünk kitisztult a flamenco zenétől és a terjengő hasis füstjétől.













Piknik az olivásban. A nyers oliva iszonyú keserű. Menü: tonhal, szardella krém, kenyér, paradicsom, karácsonyi süti.















Elértük a kontinens alját Torremolinosnál.

Zita meg akart fürdeni, Pedrónak kellett lefogni, hogy ne rohanjon be a vízbe.

Iszonyatos nagy hullámok voltak.











Hippi tanyát találtunk a tengerparton, meglepő járműveket is láttunk. Ehhez képest mi öltönyös szalontúristák vagyunk.













Egy menetrend szerinti járat is a parton pihent.













Eléggé lefáradtunk már, az út hátralévő része Algesirasba menet rosszalkodással telt. Botrányos volt, szerencsére a sztrádán utazók semmit nem láttak belőle a lemenő nap ellenfényében.

















Póki frissítő fürdőt vett a parkolóban





.









Ő Günter, aki régi útitársunk, végigjárta velünk Mexikót is.



















Így tűnik el a világ dicsősége.











Algesirasba érkeztünk. Para, para és para a biztonságtól. Archit szerettük volna biztonságba helyezni egy garázsban. Találtunk is egyet, ahol egy pillanat erejéig Cickány farkasszemet nézett a parkolót őrző kutyával. Egyforma magasak voltak, futva menekült vissza Pókjához. Döntöttünk, a hely biztonságos.

Nem maradt más hátra, mint megvenni a komp jegyet, és elfogyasztani szokásos esti borainkat, söreinket. Aznap este a kikötő sokat tapasztalt zsiványai furcsa, megmagyarázhatatlan esemény tanúi lehettek. 4 eszelény telepedett meg egy asztal körül, lopott árammal üzemelő laptop-juk felé hajolva, órákon át szerkesztettek valamit. Végül kettő közölük feladta. 11 óra után nem sokkal Gyétyi Pedro kitartó támogatásával portált nyitott az otthon maradt barátok, családtagok számára. Megszületett az eszeleny.uw.hu.

Első éjszakánk, az út folyamán, négyesben. Elég lepattant hotel egy épület 7-8 emeletén. Kedves fogadtatás, éber portás.