Ébresztő fél hét körül. Álmos készülődés a 6 órás alvás után.

Pedrő és Gyétyi egy Neocitrannal indítottak.

Irány Carcassane, ami a világörökség része, mégpedig azért mert egy nagyjából épségben megmaradt komplett középkori város a 12-15 századból. Lágy fények reggel 8-kor. Sehol egy turista.

Fényképezgetünk, és egyszer csak megszólal Pedró: Elárulok nektek valamit, de ne röhögjetek ki, nincs a gépben film. Már gyanús volt, hogy mindig azt az E betűt mutatja.

Miután még minden zárva volt ezért tovább álltunk és reggeli kávénkat Quillanban fogyasztottuk.

Platánsorokon át jutottunk el ide.

Patak vadvízi pályával. Echte kávézó helyiekkel. Kedvesek bár, de a creme caffe és caffe au lait közti különbséget nem ismerik. Croissan-t a szomszéd pékségből hozunk. Rituális WC látogatás.

Irány Andorra, zöld mezők mellett kanyarogtunk felfelé, távolban a nagy hegyek hívogattak minket havas hegycsúcsaikkal.

Békés tehenek süttették magukat a napon, egy irányban állva, mintha valaki vezényelt volna.

Rágcsa terelgette Archie-t és ezt olyan jól tette, hogy óda született Rágcsához. Ezt énekelgettük míg ő elégedetten vezetett.

Elértük Andorrát, a csúcs 2408 méter magasan volt, hógolyóztunk, Rágcsát fürdettünk.

Gyűjtöttük erőnket az első terepes kalandhoz. Minden havas volt és mi éppen földúton át készültünk Spanyolországba. A Garminra(GPS) áttöltöttük az útvonalat és elindultunk. Kicsit be voltunk szarva, de nem vészesen.

Az aszfaltos részen is szépen volt már hó, és izgultunk is, de Póki nem gyengült el. Mindenki jó tanácsokkal látta el és még ezt is bírta. Néha megszavaztuk, hogy a külső vagy a belső nyomot kövessük. Általában a szakadéktól távolabbi nyert. Elértük a terepszakaszt. Hólánc elő, hólánc szakértőnk Pedró, aki maga még sosem rakott fel hóláncot, csakúgy mint a többiek. Ennek ellenére prímán ment. Csapatmunka volt. Pedró szerelt, Póki szerelt és ide oda gördült, Zitus kamerázott, Gyétyi bakancsot húzott és bámult. Póki tett egy próbakört és láttuk, hogy ez így jó.

Elindultunk a hóban, ereszkedtünk lefele Spanyolországba. Kicsit csend lett. Elég meredek volt a hegy és a hólánc csak két kereket fogott.

Nagyon lassan mentünk, felező 1,2 meg diffizár. Garmin este fél hatra jósolta az érkezést. Szép lassan belejöttünk, de igazán csak akkor nyugodtunk meg, amikor végre elértük a hó alját.

Lánc le. Láncmosás a hóban. Kocsiba be, patakon át, lovak legeltek az út szélén.

Kaja a Torban

Zitus szendvicseket gyártott a maradék kajából, és mint aki egy hete nem evett befaltuk őket a templom mellett.

Az egyik ház kéménye füstölt csak. Egy helybélit láttunk kutyástul, körbe is járt mindeket. Köszöntünk, ő talán biccentett. Igazi potrohos spanyol volt.

Láttunk egy kiöregedett Land Rovert az út szélén.

Polgárőrök

Kaja után vidáman battyogtunk lefelé. Jött szemben egy terepjáró. Gondoltuk lehúzódik, de nem tette. Egyenruhások voltak, megállítottak, kiszállítottak. Venga, venga, venga, venga

Mi???? Nem értettük mit akartak. Nem mondták miért, de átkutatták az autót, és ami rosszabb a tetőn levő ládákba is bele akartak nézni. Két nyúlánk fiatalember volt a zaklatónk. Gyétyi halkan dünnyögött, nem szerette az eseményeket. Megnézte az egyik ládát. Szólt, hogy nyissuk ki a másikat is. Gyétyi felmászott és kinyitotta azt is. Megtekintette a matracainkat és kulacsainkat, majd mondta, hogy rendben. Segíteni akart Gyétyinek visszacsukni a ládát, de Gyétyi ennek nem örült igazán. Letessékelte a mókust és Pókival elkezdték a ládaszertartást előlről. Amíg ők a tetőn dolgozgattak, lent már kedélyes társalgás folyt, ez Gyétyit tovább bőszítette. Mentegetőztek, meg elnézést kértek a kellemetlenségekért, aztán utunkra engedtek. Előtte még megkérdezték, honnan jövünk és csodálkozással ismételgették Ungria. Észlények.

Vita, feszkó

Beültünk a kocsiba és feszült légkörben próbáltuk feldolgozni az eseményeket. Nyilván a mogorva tori potrohos szólt, hogy veszélyes elemek lépték át a zöld határt. Kicsit összevesztünk. Póki meg Gyétyi nem volt boldog az eljárástól, Zitus meg Pedró nem fogta fel tragikusan. Pedró szerint csak a dolgukat végzik. Gyétyi és Pók ennek nem örült és ragaszkodtak bosszankodásukhoz. Aztán lassan lassan már feloldódott a légkör, már egy kicsit a Póki is mosolygott, és már a Rágcsa sem piszkálta.

Megyünk, amíg bírjuk.

Pedrónak Bónusz hágó Montillobat. Póki kitiltotta a GPS-ből a fizetős utakat, se baj ez majdnem olyan mint Mexikóban Chiapasban volt, elhagyott hegyi út, csillagos ég, csak most a gerillák mi voltunk.

Garmin Ica aprókat tévedett és a semmi közepén egy csokolatéria mellett fordultunk meg ismét.

Érkezés Huescaba, ahol óriási péntek esti láz fogadott minket.

Elkezdtük felfedezni a tapasok és bárok világát. Megkóstoltuk a konyakot is, amit ők is így hívnak. A vörös bort tintónak hívják: tintáztunk. Éjfél körül a helyek nagy része bezár. Átmentünk egy éjszakai szórakozóhelyre, ahol nyuszikat lehetett dobálni.