Kelés 6 körül, fél 7-kor irány a ház aljában levő kávézó.

Briósnak hívják a croissant, a kávé isteni.

Átkelünk a Pó síkságon, ez Pók kedvenc helye. Be is jön minden gusztustalan tulajdonsága:párás, unalmas, de mindenki tesztelheti vezetési képességeit.

Pók amúgy is "nagyon" szereti az olaszokat. Abban azonban egyet kell értenünk, hogy a világ legjobb kávéját és szendvicseit a digók csinálják. Délre elérjük a tengerkét.

Pedro jóformán az autó orrán ül, mégsem lát elég jól...Holnap felkötjük a csomagok mellé.

Lassan nem halogathatjuk tovább a ládák kinyitását, mert beállt a nyár. Az egy dolog, hogy ruhát kellene váltanunk, de a 4 hálózsákot és a polárfelsőket lassan el kellene

tüntetni a fedélzetről.

Közben Archie mobil telefonállomássá és a Spátium cég kihelyezett irodájává alakult. 13 órakor debütál az inverter is. Minden tökéletesen működik.

Pedró: Az a kék ott a tenger?

14:33 San Remo 20 fok a hőmérséklet!!!

Egy kávézás során Pedró az akciós termékek közé szórta a szemetet, nagy nyugalommal, majd kiásta.

Nizza, Promenade d'Anglais napsütés verőfény, puha fű, homokos tengerpart, kocogók.

Rágcsaválság: Most már ne is szóljál hozzám, ha eddig nem tetted!

Elmúlik.

Nyomtuk a gázt annyira, hogy bekerültünk a Forma 1-be. (Ez egy klassz kis műanyag hotel hálózat)

Nagy dobozainkkal behatolva a szállodába számos elismerő pillantásban részesültünk.

Gyertya és neonfényes vacsora aluládán. A délutáni bevásárlás eredményét próbáltuk felfalni: baguette, vargányás paté, kacsahab, cékla saláta, zeller saláta, répasaláta, côte du Rhone, isteni camanbert 1.5 €. Orgazmus közeli élmények, a kajától.

Ájulás.