képek


március 20. Le Cannet-Bedonia (Italia)

Draguignan-i utolsó croissant és pain au chocolat a nem túl fehér közönséggel.
Életünk legkanyargósabb hegyiutacskái Provence-ban.
Grasse parfumgyár és 18 üveg bor.
A legfelső corniche az Alpok Dicsősége Emlékművel.
Újdonság: havas Ligur tengerpart.
Reform útvonal: irány Párma. Bármi, csak Po síkság ne legyen!

Estére megtudtuk miért nem jár erre senki. Sehol egy szállás, egy bár , csak az uniós támogatással el nem készült locanda és  a hóvihar. 21 óra körül Olaszország bebízonyította, hogy minden törekvésünk ellenére nem hajlandó lepaktálni velünk.  Legalább rájöttünk arra, hogy annyira csúnya, hogy az olaszok sem utazgatnak benne, így hotelre sincs szükség. Épp kijöttünk a hóból, amikor felbukkant egy újabb fénysugár, a bedoniai Szent Anna hotel. Na ez sem volt nyitva, de legalább járt erre élő ember, aki megosztotta a titkot: a városkában néhány utcányira lapul a San Marco albergo. Többen megerősítették a hírt, de a helyet nem találtuk. Már teljesen idiótának éreztük magunkat, mikor a "Ma zárva vagyunk" tábla ellenére életet fedeztünk fel egy magát étteremnek hívó házon. Hát ez volt a szálló, ahol még vacsorát is adtak. Méghozzá jó vidéki lasagne-t, sajttal bőven megszórva. Egy szóval az olaszok megérdemlik , hogy ebben az országban kell lakniuk. Egyébként a porcinik és formaggiok útján voltunk.   Éjjel fagypont alá süllyedt a hőmérséklet és a meteo sem bíztatott sok jóval Mami szülinapján.


Március 21. Bedonia-Greifenburg (Anca-Hotel Rossmann)

Erről a napról délutánig annyi maradt meg bennünk, hogy valójában mindegy merre szeretne az ember gyereke átkelni  ezen a szép országon. A Po síkság számtalan verziójával lehet találkozni....A nap folyamán kikaptunk 3 staut, ebből egyik a híredt velencei besorolás volt, ahol Pedro tavaly lenyomott mindenkit. Archie emlékezett a manőverre, így Pók nem kegyelmezett a gyilkosoknak.Olyan szinten volt undorító a kamionforgalom, hogy vállalva a fagyhalált  inkább a 110 számú  utacskát választottuk Tolmezzo és Kötschach között.  Behatoltunk a karácsonyi képeslapba. Tornanték, térdig érő hó, óriásfenyők,vakító kék ég. 17 órára befutottunk a Rossmann hotelbe, Anca ölelő karjaiba. Itt tudtuk meg , hogy 2 nap viharos idő után ma állt be a paradicsomi téli hangulat. Autóból egész jó a téli Ausztria.   A nap rejtélye, hogy 70 km-re az olasz határtól hogyan lehet annyira pocsék pizzát készíteni, mint tette azt a greifenburgi török. Anca társasága  és kificamodott ujja, valamint remek története a hókarók kitépéséről feledtette a kudarcot. Ittuk szavait, mit is kell inni ahhoz, hogy ilyen bátran taroljon a versenyző. A leckének másnap hasznát is vettük.


Március 22. Greifenburg-Trautmansdorf


Reggel a 300 éves dongaboltozat alatt felvágottbemutatót kaptunk  apuka  műveiből. Elbúcsúztunk Ancáéktól, majd igen kis utakon belőttük Martusékat. Félő volt, hogy túl hamar érünk Trautiba, ezért beiktattunk néhány kis tréfás szakaszt.Katschberghöhe alsón elénk villant a sípálya. A "Miért vagy oly túl messze" című elavultnak tűnő német sláger üvöltött a büfében, mindenki vigyorgott,a  vakítóan fehér hegyoldalról szélsebes kamikázék csapódtak a büféfalnak. Isteni hely volt. Rágcsa rendelt is egy Anca -féle jagatee-t, Póki kakaózott.Csak -1 fok volt (nyáriruhában egész elviselhető), így lett délután. Póknak 3-kor csatlakozása volt egy rántotthúshoz, de valami hiba folytán 15 órakor az igen csúnya Leoben jártunk, ahol nem voltunk hajlandók megállni. Pók kis mókusos fenyvesről, meleg parasztházikóról ábrándozott , így Rágcsa rábökött a térképen egy irreális pontra. Az élet úgy hozta, hogy a Jó Isten szokás szerint velünk volt elfoglalva, így 15 perc mókás emelkedő után bent voltunk egy óriási havas fenyvesben 1650 meteren  a Romantikus Stajer Úton. Pogusch-Turnau-ban dugdosták Ausztris legmurisabb éttermét. Nyáron el fogunk ide mindenkit cibálni. Maga a ház kb. 500 éves hatalmas faerőd volt. Körülötte kecskék, szárnyasok, nagy  volt a zsivaly.A kéményből jóillatú füst pöndörödött, a teraszon 50 centis szűz hó. Belépéskor azzal a lendülettel, amivel beestünk, majdnem ki is jöttünk, annyira absztrakt volt a látvány. Manóarcú bőrgatyás pincérek szaladgáltak a hatalmas teremben, a hófehér elegáns asztalok között. A modern üvegkandallóban embernagyságú hasábok égtek, a bejáratnál 40 féle sajt kínálta magát kb. 300 szivar és válogatott pálinka társaságában. Különösen előnyös öltözékünk ellenére kedvesen a kandallóhoz, a fő helyre ültettek és kezünkbe nyomtak egy ezüsttel, kézzel írt tréfás stajer hangot megütő étlapot. Híresen jó némettudásunk hasznát 20 perc elteltével láttuk, mikor  az írásnak tűnő izéből felismertük az első "und" és "mit" szavakat. Az étlap logikáját mindenki tapasztalja meg személyesen, megéri rászánni azt a 2 órácskát. De a személyzet is tudta mi a dörgés, jókat mosolyogtak a vendégeken, s alig várták, hogy valaki a toilette után érdeklődjék. Ha valaki a hölgyolvasók közül gyerekkora óta arra vágyott, hogy  egy női piszoárba  bejusson, itt lehet. Ha az urak közül van akinek nem derogál mohás vízesésre célozni, feltétlenül térjen be ide.  Az erős felütést egy hihetetlen nagyvonalú ebéd követte. S bár direkt olyan dolgokat rendeltünk, amit nem értettünk, Póknak kihozták élete rántotthusát. Még az állat nevét is tudtuk, akit evett, annyira bio volt a hely. Rágcsa  ( egy ideje Pufkány)avokadós harcsában indult. Előtte megkóstoltunk néhény házi kence-ficét, utólag pedig kandírozott gyümölcsöt és karamelizált tökmagot a kávé mellé. 19 órakor Trautiban voltunk. Dani sikoltva rohant felén, Martus mamija fantasztikus levessel várt, Mártival éjfélig beszélgettünk. Az idő közben egyre zordabbra váltott.

Március 23. Trauti-Fészek


9-kor még fagyott, mikor elindultunk kis hazánk felé. Pók talált egy  dagonyát Veszkény és Osli között, így jelentősen megnőtt a várható érkezés időpontja.( Észrevétel: amíg Mo.-on aszfaltútnak jelzik a földutakat a naviguide térképen, addig Marokkóban azon bosszankodtunk, hogy a jó kis pisteket sorra aszfaltozzák.) Acsalagon (hanyi lápvidék, Istók hazája),a kisboltban (2 van 510 lakosra, 251 házra Csornától 10 km-re) együtt lottóztunk a polgármesterrel (valószínű Pista). Ez a gesztus egyébként teljesen belefért utunk profiljába.