képek

Március 14. Los-Villares- Cuenca

Rengeteg tyúk vett körül bennünket reggelre. Kicsit zsibbadtak voltunk, valószínű a fagypont körüli éjszakák megártottak.  A mai nap az oliva jegyében telt. Kb. 10 órán keresztül néztük a földeket. Meg is kellett állnunk Ubedában egy kis változatosságra. Szieszta időben errefelé még az atyák is vw tuaregen távoznak a templomokból, így nincs mit nézni. Kiültünk a főtérre és rendeltünk 2 colát, mire kihozták az elmaradhatatlan tapast (ezt nagyon csípjük, mert sosem lehet tudni, hogy mit kapunk). Ezúttal ánizsos hagymás vért kentek paprikás zsömlébe. A szomszéd amcsik finnyogva tologatták. Nekünk bejött. Este felé az Alto Tajo Nemzeti Park környékén végre feltűntek az első fenyvesek.A kinézett célpontunk Almodovar nevű falu volt (a neve miatt), de mint kiderült itt az ég világon semmi nincs a helyes kis fehér házacskákon kívül. Alkonyodott, így megálltunk egy kis főzésre. Mai menünk hagymás céklasaláta volt chorba levessel.A hagymát még a Nyugat Szaharában vettük. Sötét lett,mire  a gyönyörű Cuencába kerültünk, amely 2 folyó közötti sziklahasadékokra épült. Igen nagy volt a jövés-menés, a forgalmat még az is lassította, hogy néhány rendőr tüsténkedett a kereszteződésekben. Az egyikkel össze is szólalkozott Pók, mert rá akarta venni, hogy fogadjon szót a karjelzéseinek, még ha ez egy rendeltlen, épp alattunk tartózkodó gyalogos életébe kerül is. Cuenca esti kivilágításban mesésnek tűnt, így azt gondoltuk mesések lehetnek a hotelárak is. Jobban járunk, ha kimegyünk a város mellé és Archie-t is nagyobb biztonságban tudjuk. Rengeteg hotel kínálta magát táblákon a hegyekben, ezért este 10-ig autókáztunk, de kiderült, hogy szinte minden szezonális. Maradt a város. Archie-t csak nagyszállók parkolójába tudjuk letámasztani, ezért a 4 csillagos Torremangana hotel nyert. 6 napja nem aludtunk ágyban és Rágcsa haját is be kellett festeni, de főleg másnap Pók névnap volt, így  vettünk egy nagy levegőt és beléptünk. A tavalyi 100 eurós kamionos szállás alapján egy kisebb vagyonra számítottunk. De pont a héten valami akciót tartottak, így 60 euro volt egy szoba. Pók kapott a szoba mellé egy kék szörnyet ajándékba. Hajnalig bulizgattunk, neteztünk a szobában, ami maga volt az álom. A nem kevés elfogyasztott whiskey ellenére Rágcsa feketére festette a haját. Másnap látszott milyen ügyesen.


Március 15. Cuenca-Molina de Aragon

Fél 12-re lemásztunk a bárba. Közben Archie-kát megbüntették, de kiderült, hogy ez is egy fokkal kulturáltabb ügy, mint felénk. 2 euroért helyben kiváltottuk a jószágot és további 1!!! euroért  5 órára vettünk jegyet. Ennyit  az árakról. Reméljük ma a nép megold otthon néhány hasonló kérdést...(Régóta szeretjük a spanyolok nagyvonalúságát, aminek köszönhetően siesta időben ingyenes a megállás.) Cuenca igen meredek hely, egy János hegyet másztunk meg, hogy lássuk a függő házakat és a kulturális raktárként működő katedrálist, ahol különleges, szinte realista sírszobrokat néztünk meg a 15. századból. Cuencáról képeket a neten keressetek, mert a sok lépcsőre és a spanyolosodási kisérletre tekintettel nem cipeltük a fényképezőgépet!  Póknapra való tekintettel lefelé lifttel mentünk egy parkolóháznak álcázott barlangrendszeren keresztül. Jövőre fordítva csináljuk. Indulás előtt bedobtunk 2-2 cervezat egy muris kis bárban. Meglepinek halat és kalamárit kaptunk. Mellettünk az öregurak 2 körrel vezettek. Gondolatban megnyitottuk otthoni tapasbárunkat. Zolika lesz a patron. A hely drága lesz és a földre kell mindent dobni. Fel is vettük Ágóval a kapcsolatot ez ügyben. Délután megtaláltuk a Százholdas Pagonyt. Az Alto tajo nemzeti parkban dugdossák, de kis terepezéssel elérhető volt. Csak ültünk azon a gyönyörű zöld réten a magas fenyők között és fergeteges pikniket nyomtunk  a szarvasokkal.  Este egy szikalafal megkerülése során Rágcsának deja vue-je támadt. Tavaly megtörtént  Pókkal, hogy egy látszólag hétköznapi fasorban közölte, hogy jobbra lesz a bár, ahol egyszer már kávéztunk. És úgy volt. Most Rágcsi érezte, hogy járt már erre. Fura dolog az emberi agy, csodás összefüggésekre emlékszik a tudat alatti. A szimat nem csalt. Évekkel ezelőtt egy borzasztó forró nyári napon motoroztunk a fal túloldalán egy forgalomból kivont rozoga úton. Egy Paralejos de las truchas  nevű elátkozott hangulatú faluban kaptunk inni, miközben a megvadult kávéfőzőgép hangjától visszhangzott a völgy. És most itt voltunk 6 km-re. Molina de Aragonban kivettünk egy szobát és várva a budapesti híreket borozgattunk a meleg szobácskában...




Március 16. Molina-Pamiers (France)


A hírek reggel meg is érkeztek. Fekete ernyővel balettozó, tojáshárítókat láttunk és profin felvett akciójeleneteket. Rögtön 2 sztár szakítása után következett Budapest  a híradóban. Molinában megpróbáltunk rájönni a spanyol munkatempó és kávéházlátogatás összefüggéseire. Hosszas tanulmányozás után arra jutottunk, hogy 1, maximum1,5 órás szakaszokban szabad csak dolgozni és  a szünetekben sok hurkát és tortillát kell ordítva enni lehetőleg konyakos kávéval. Ezzel garantáltan elérhető az a pompás kis alak, amit szintén nagyon bírunk. Amúgy kellemes skót téli hangulat van a 20 fok ellenére. Nagyon hiányzik a rekkenő meleg nekünk is és a tájnak is.  Minden 40 fokra van berendezkedve. Vagában ma 38 fok van egyébként. Egész nap kis utakon törtünk észak felé. A sokk Zaragozában ért, rettentő ronda errefelé Spanyolország. Viszont tisztában vannak rútságukkal és ettől szabadok. A babos kagylót, Zolika féltva őrzött kincsét ezen a napon áldoztuk fel. Rágcsa, ha tüzet rakhat bármivel megelégszik. Így egy noname falu bulierdejében éltünk a tűzrakás lehetőségével és élvezve a vágtázó felhők látványát barátkoztunk az eső és tél fogalmával. Estére mindkettő eljött. Nehéz elfogadni.Naplemente előtt néhány perccel bekaptunk egy meseszép hágót szivárvánnyal kombinálva (puerto de bonanza 1380 m ).Éjjel átkeltünk a Pireneusokon.Palmiers volt a végállomás. Egy mérgezős krimit élvezve (franciáról nem fordítva, elvégre Pók is 2. hónapja francia nyelvterületen él...) megízleltük a rejtélyes spanyol konzervet, ami pipec kis kolbászkrém volt valójában. Eddig nem mertük felbontani, ez is olyan csúnya volt. Ezzel jó spanyol tavaszunk véget ért. Másnap megjelent a hó...



március 17. Pamiers- Carcassonne

Amíg Pók fürdött, Rágcsa, mint egy született francia autón elugrott a boltba és kuszkuszreceptekről , valamint környezetvédelemről beszélgetett a lakossággal. Palmiers egy huncut, zűrös városka igen rossz arcú népességgel. Viszont piacot úgy tartanak, mintha augusztus lenne. A kávéházak csurig voltak, a pultok mentén elegáns öregurak korzóztak fonott kosárkákkal. A pincérnő egy huzatos pörgettyű 24 perc alatt hozta ki a kávét. Nagyon szombat volt. A napot a Pireneusok lábánál töltöttük a középkor jegyében.  Megnéztük Vals sziklatemplomát  a 12. századból és Mirepoix főterét, amely a lábas házakról nevezetes. Roquetaillade falucskát írtuk be célpontnak a Pireneusok lábánál. Varázslatos kis utakat szántottunk, szerencsére néha terepszakasszal kombinálva. Megjelentek a szőlők. Az Ariege vidékéről átléptünk Roussillonba. Roquetaillade meleg tónusú házaival bomba választásnak bizonyult. A nagy szél ellenére -hála a nagy nemzeti kutat védő kőerődítménynek- meg tudtunk állni piknikezni a falu szélén. Mindenki kedvesen köszöngetett. Óriási salátákat nyomtunk. Persze a főszereplő Gyétyi kedvence, a zellersaláta volt. Az naplementét a Route des Cretes döbbenetes magasságaiból láttuk. Ez egy nagyon pikáns és jól eldugott utacska. Alet-les -Bains-nél érdemes nekirugaszkodni, olyan járművel, ami röhögve bírja a 21% emelkedőket hegyperemen, murván... Alet is jó hely volt, éppen át tudtuk passzírozni Archiet a szűk occitan utcákon. Egy Hummer itt nem boldogult volna. Este bedarált bennünket a városi élet Carcassonne-ban. Kimostunk mindent egy self mosodában, a cipőket kivakartuk a kutyagumikból, kicsit összevesztünk a szállodással a szoba illata miatt, de egy jó beszélgetés Anival és egy jó kis vörösbor kivette a gőzt. A tv-ben a világ legdögösebb nőinek a versenyét nézegettük 2 fergeteges műsorvezető konferálásában.



március 18. Carcassonne-

Ez a vasárnap nagyon nyögve nyelősen indult. Hideg volt, szürke és semmilyen. Amíg rá nem találtunk a kávéra. Ezután kisütött a nap, tavaszra váltott a természet és rákeveredtünk a canal du midi utacskáira. Ezért is kell újragondolni a Top10 listánkat.
Még nem tudni minek a kárára, de felkerült a Tiz'n Tleta hágó a teliholddal, a Telouet-i út Ait Ben Haddoutól és a Canal du Midi platánsoros földútja hóvirágokkal megspékelve.Különdíjat kapott sajátos hangulatáért Omar reggelije Marrakesh-ben a medenceparton és különdíjas lett egyetemes szépség kategóriában a Saturnus gyűrűjének megpillantása. Roubia-nál tudtuk, hogy ezt látni kell a családnak is, így elkezdtük dokumentálni az utat. Ventenac -en -Minervois-nál már készek voltunk a gyönyörtől. S végül az elmaradhatatlan  vasárnapi tipikus  elfoglaltság koronázta meg a napot: egy fenyősor kínálta magát kellemes piknikre a Canal Jonction partján lovagló, kerékpározó kis franciákkal. Tökéletes volt.
Egy ilyen áldásos pillanatban képes az ember összeszedni a sok jóból, hogy gasztronómiailag mi volt a legfelejthetetlenebb kombináció. Íme a lista ízek tekintetében:
1. abszolút győtesünk a szenegáli csirke a malii kupiban.
2. kecsketagine az Atlasz lábánál
3.bármilyen kapitányhal-nyárs Mali területén
Kellemes felfedezés kategóriában az osztrák konzervek nyernek. Póknál a szerb bableves, Rágcsánál a káposzta.
Legbotrányosabb étel kategóriában a francia konzervek állnak. Itt is kiemelkedő a különböző szárnyasok bazsalikomos mártásban tésztával konzervcsalád.
Quarantan-ban maga Csámcsa váltott fel nekünk pénzt, hogy megnézhessük a 11.századi templomot. Ez a vidék újra győzött nálunk. Ahol ilyen román templomok, ennyi chateau és platánsor van,  otthon érezzük magunkat. Idő kell és egy szuper térkép s minden megmutatja magát. Rengeteg karavánmegállót láttunk. Most már értjük a francia nyugdíjasokat, miért borultak ki, hogy Marokkóban kitiltották őket a városokból. Itt délen gyakorlatilag fillérekből meseszép helyeken lehet táborozni hivatalosan. Valószínű az a politika érvényesül, hogy ha valaki megáll néhány napra, akkor biztosan költ a péknél, a halasnál és még a szolgáltatásokkal is élni fog. Így mindenki jól jár.