képek

Március 2. Ksar Tafnidilt-Anti Atlasz-vadkemping

Délután kitisztult az ég. Az autók fogyasztása látványosan megváltozott, amint kaptak egy kis drága dieselt. Még van vagy 100 literünk az olcsó szaharai anyagból, mixelni fogjuk, úgy talán jó valamire. Guelmimnél elhagytuk az aszfaltot és egész nap csak nyomokban láttuk. Fask-Tarjijt között meseszép oázisok között vezetett az út. A Marokkóra annyira jellemző három alapszín- a piros, a kék, a zöld -valódi tisztaságában jelent meg. Nagyon erős volt a felütés, minden a legklsszikkusabb formáját hozta. Erősen elkezdte halványítani a kontinens emlékeit a ma látott kép. Hegy, sziklák, kő, kő, kő.1000 méter felett tartózkodtunk folyamatosan.  A vidék szinte lakatlan volt. Néha pásztorokat láttunk. A gyerekek minden alkalommal vették a fáradságot és lerohantak több száz métert egy bonbonért. A mauritán manók után a berber kisgyerekek jönnek. Szép, pirospozsgás arccal remegve várják a cukrot. Szerencsére több kiló Island márkájú cukorkával tudunk ártani a fogacskáiknak. Naplemente előtt kaptunk egy bonus hágót. Az autóorrok égnek állva mutattak a döbbenetes telihold felé, ami mint egy nagy labda bucskázott a hegyek peremén. Mókusok és kisherceg- rókák futkároztak előttünk. A tábor egy argana fákkal benőtt vízmosás mellett született meg a telihold fényénél. Tábortüzet raktunk. Harirát és gulyást eszegetve élveztük a tűz melegét. Desszertnek star típusú mustárt nyomtunk. Zolika előszeretettel kínozza magát és orrnyálkahártyáját  a mutardnak mondott szerrel esténként. A hold mindent bevilágított. Elég rémes dolgokat álmodtunk. Pók szülei mindenképpen azt szerették volna álmunkban, hogy a fiúk a Kisházi gyerekre hasonlítson, Rágcsa pedig szörnyű párizsi üzletek miatt izzadt. Régen fent volt a nap, mire kikászálódtunk a zavaros álmokból.

Március 3. Anti-Atlasz-Anti -Atlasz vadkemping Ihremtől 50 km-re 1750 méteren



Kényelmesen reggelizgetve az éledő tájban megjelentek az első kecskék. Induláskor  Zolika kezében maradt a kilincs, innentől ráolvasással és káromkodással nyitható a csomagtartó. Folytattuk a piste leküzdését.Az út továbbra is elképesztő volt. Forgalom délutánig nulla maradt. Az első szembejövő is 2 német terepjáró volt. Néha felszaladtunk 1700 méterre . Ilyenkor alig volt 20 fok. A tafraouti rózsaszín gránittömb messziről ragyogott az Anti-Atlasz szívében. Csillogott minden az ásványoktól. Rágcsa szedett is néhány kiló kincset. Körös-körül virágzó mandulafák illatoztak, mindenki mosolygott.Tafraout előtt megnéztük  a Kék Sziklákat, majd egy tökéletes tagint fogyasztottunk az Agadir Csillagában, ami már tavaly is bejött. Utunk eddigi leggyorsabb internetkávézója Tafraout-ban, a régi tuareg barátok háza mellett nyílt. Felraktuk a naplót, majd menekülésre fogtuk a dolgot, mert híre ment, hogy visszajött Rágcsa. De miután nem volt időnk teázgatni órák hosszat, mert még táborhelyet kellett keresnünk, inkább leléptünk a lemenő napban. Tafraout óriásit fejlődött egy év alatt. Nyílt egy kemping is, de esély nem volt bejutni, vagy 50 francia lakóautó torlaszolta el a bejáratot.( A többi 100 már bent volt). Szálláshelykeresés közben Pók és Rágcsa új terveket szőtt a jövőt illetően, melyben egy 4x4 túrára specializálódott utazási irodát működtetnek. Este egy sziklás hegyoldalban vertünk tanyát, miután Pók és Rágcsa összezörrent a vízszint fogalmán. Zolika meg is igérte gyorsan, hogy jövőre kapnak egy vízszintmérőt a súrlódások elkerülése végett. A teilhold fényénél mindenki passziójának élt. Rágcsa szalmaszálakat gyűjtött tüzelés céljából. Pók ,a napközben a fűtésbe behullott öngyújtót piszkálta egyre beljebb, majd szétszedte a fűtést. Később Zolikával dugót gyártottak whiskey-s kupakból  az elveszett kurblipöcök pótlására. Majd teáztunk és ezzel a manőverrel végleg kifogyott a gázpalack. Este megnéztük a Zolikára bízott indiai csomag tartalmát-hogy mit is csempészett át a gyerek a kutyák ellenére-, majd Zolika hosszan kereste lencsetartóját-eredménytelenül. Csak reggel 7-kor indult be a helyi forgalom a mellettünk húzódó ösvényen. Nagyon jót aludtunk a biztonságos berber tájban. Csak Zolka panaszkodott a hidegre.


Március 4. Issil-Tizi zouggaht-vadkemping  2300 méteren


Reggel konstatáltuk, hogy csoda ,hogy találtunk egy sátornyi egyenes felületet a tájban. Egy hatalmas gránithegyen táboroztunk. Jegesre hűlt a barcknektár a kocsiban hajnalra. Ezt szürcsölgetve néztük a felkelő napot és melegedtünk. A napi terv Ouarzazate körzet megközelítése volt. Vadul virágzott és zöldellt minden Igherm felé a lenyűgöző magasságok és a hűvös ellenére.  Fehérbőrű, ázsiai külsejű leányok özönlötték el a tájat hátukon puttyonyokkal. Látszólag valami gyógynövényt gyűjtögettek ünneplőben.Állandóan 1600-1800 méteren jártunk. 10 óra körül  a varázslatos kék ég alatt, mint egy színházi díszlet felbukkant a hófedte Magas-Atlasz. Megemlékeztünk Pedróról. A világ legszebb helyén autókáztunk. Archie és a mitsu minden hisztijét feledve, nulla hibajellel gurulászott. Még az időszakos tücsök is elhallgatott Archie-ban. Aolouz-ban vásár volt. Az argane-fák és  a termékeny Souss völgy ide vonzotta a hegyvidékieket is. Rengeteg szamár várakozott gazdijára  a kávéházak előtt.  Pont elkészült 3 kecsketagine a Souss Völgyéhez teraszán, amire le is csaptunk. Ezentúl csak kecskehúst fogunk enni. Döbbenet finom ebédet hoztak. Közben akrobaták, zenészek szórakoztatták a kávéházi közönséget. Rágcsát megint helyinek nézték, így különösebben nem foglalkozott velünk senki.
Délután egy különleges hágósorozatot terveztünk az Aolouz-Aufour-"Tiz-n-Tleta"-"Tiz-n-Melloul"-Anezal útvonalon. Soha szebb, harmonikusabb tájon nem haladtunk.  Eleinte úgy tűnt, hogy a xx. század elvette a játékunkat és ezt az utat is leaszfaltozták, mint már annyit, ami földútnak volt jelezve. De felbukkant a smaragd völgy és eltűnt végleg az aszfalt. Az utolsó falunál még megcsinálták nekünk földből az átkelőt, de a többieket már kész út várja sajnos.Kék ég, kegyetlen sziklafalak, süvítő szél, az első hófoltok, aranyos pásztorok és szabadság... 2500 méteren haladtunk hegyi patakok, végtelen legelők mentén. Zolika néha panaszkodott, hogy nem nagyon lát ki a koszos ablakon, ami igen meghökkentő volt  annak tudatában , hogy a világ egyik híresen érintetlen vidékén kavartunk. Aztán kiderült, hogy csak a vache qui rit-t kente  a szemüvegére. A hegyekben az emberek egészen másképp viszonyultak hozzánk, mint eddig bárhol. Némán , megmerevedve nézték, ahogy közelítettünk feléjük, de amint intésre emeltük a kezünket, varázsütésre mindíg megmozdultak és csodálatos mosolyokat kaptunk. Szemmel láthatóan errefelé az idősek is nagyon stramm legények. A nők dolgoznak a földeken, a férfiak a távoli városokba szamaragolnak, látszólag a 100 évesek is röhögve nekivágnak a többnapos utaknak. Mi legalább is  több ezeréves bácsikával találkoztunk. Este egy csuda terasz kínálta magát a hóhatár szélén táborozásra. Rágcsa tüzet gyújtott, így most már nagyon összetett mindenkinek az illata. A fiúk főztek. Az utolsó konzerveket pusztították. A kagylós babból, a bazsalikomos pipiből és a szerb bablevesből lehetett választani. A kagylós bab valószínű hazáig kitart... Visszatérő új találmányunk a tejporpüré, mint desszert ezen az estén is felbukkant.Amint lement a nap, fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Zolika ötletesen benzineskannákkal állított szélfogót magának. S egyszer csak, a 3000 méteres Tizi Zouggath mögött összegyűlt fénygombócból kikelt a telihold. Nagyon szép ajándékokat kaptunk egész nap a sorstól, ez volt a zárszó aznapra. Lefekvés előtt megnéztük a Rágcsa a doktornál című bábfilmet, amelyet megvitattunk, majd bebábozódva minden fűtésre képes anyagba óriásit aludtunk.