2007jan13

A képek
A Kempinsky egy kellemes ,de rettentő idegesítő intézménynek bizonyult. Legjobb tulajdonsága a légkondi volt. Amúgy sem a szolgáltatás, sem a hangnem nem volt arányban az elképesztő árakkal, de miután szeretjük a relatív luxus, elviseltük. Kezdetnek elfogyasztottunk egy félévnyi vizet a kádban, majd lefáradtunk sörözni és gin-tonicozni. Daniék a Salam hotelben kaptak szobát,Rágcsa Pók és Balu pedig elindult táplálékért.Elötte befalták a mamiék által küldött csokikat, amit 2 hete nélkülöztek már. A katolikus negyed káoszában kis segítséggel rá is akadtak a Centrálra, ahol valami zseniális fahéjas sakált adtak isteni babbal. A kisérő a szokásos sör volt ,a mitől már 19 órakor szédültek. Maliban két fura dolog van. A Dunhill és az általunk sörnek vélt kisüveges cuccok az utak mentén, amikről kiderült, hogy üzemanyag kis kiszerelésben robogókhoz. Az egész ország dunhillt szív, nem látjuk azt a hihetetlen szánalmas nyomort. Szédületes színes ruhákat hordanak és csodálatos a zenéjük. MIndenki úgy lépked, mint egy maneken, köszönhetően a járásjavító fejencipelési technikának. Az utcagyerekek haláliak voltak. Magyarul mindent megértettek és cadeaux helyett beérték 5 perc sétával kéz a kézben Rágcsával. 20 órakor keresztbe -kasul elheyezkedve egy taxinak mondott mercibe elhajtottunk a La Terasse-ba. A hely Kína éa Marokkó egészséges keveréke volt. Sajnos a sör meleg, a zene iszonyú gagyi volt. A Villám viszont sziporkázott, a díjak álltak, a hangulat klassz volt.49 csapat kapott egy kazal sörjegyet a cherokee -s fiúktól a mauritán vontatásért cserébe. Ezt Balu próbálta felélni-sikerrel, ahogy arról a kemény másnap árulkodott. Rágcsa Ágóval konspirálva ugrált egy egészségeset, a fiúk az izgalmas pincérnőket és a bombázó pillangókat nézegették. Csak Tibi csajozott be, de végül ő is szüzen ment haza. A Hummeres fiúk 2 hét után bejöttek Rágcsának, és ahogy ez egy bucsúbulin szokás, azokkal táncolt a legtöbbet, akiket került eddig Afrikában. A kedvenc Orsós Endre-cigánygyerek lett, a vagány kategóriában nálunk Marcsi és Andi (Femme fatale csapat) vitte a pálmát. Meghallgattunk egy buzdító dalt Andi nagybátyjának tolmácsolásában, aki a premiert már nem élhette meg, de Andi teljesítette utolsó kívánságát , így biztos mosolygott odafentről.Póki éjfél körül ráunt a helyre.A Le Rally 49-es csapata kedvenc taxisával diszkréten elhagyta a helyszínt. Valamikor hajnalban Balu is behullott érdekes állapotban. A malii sör kicsit megviselte a bandát.

Január 29. Bamako

Rágcsa bölcsességfoga 3. hete bírja a folyamatos sajgást, Rágcsa erősebb. Reggel lekúsztunk egy életmentő kávéért. Sokan szedelőzködtek már. Bár a mezőny nagy része már túladott a járgányokon, még mindíg nyüzsgött a hotel a zsíros nepperektől.A Kempinskyben ritkán látnak ilyen elgáns vendégeket, mint mi. Felszerelésünk: 2 sík poros ikeás zsák, egy Gyétyike által küldött bazi nagy inverter és egy csini kis laptop. Délelőtt ellátogattunk az iskolába, ahol oltári buli alakult ki délre a tűző napon. A anyukák ropták, az igazgató úr beszédet mondott, a kedves adományozók együtt ropták a hatalmas keblű anyákkal. Néha Pók beleütközött egy-egy anyuka elejébe és lepattant róla, mint egy vizestömlőről. Rágcsa egy vigyori lánnyal ropta. Ott is kellett vagy 70 centi távolság...A suli alapítványi iskola, igen tiszta és barátságos intézmény. Nekünk , nyóckereseknek semmivel nem tünt lepukkantabbnak, mint a Somogyi. Otthonosan mozogtunk a termekben.Délután a medencében pihent a le rally. Szokatlan, hogy alig 20 kilométert terepeztünk aznap mindössze.Az úszkálást némileg kiborítóvá tette Abdel jelenléte, aki estére már sírt az alkudozástól, de a 8X175 eurós árat ledolgoztuk 40 eurora fejenként, ami még mindíg nagy összeg, egy 3 napos túráért, de majd meglátja szegény ördög miért is akartuk lebeszélni magunkról. Nem volt tisztában a banda reggeli indulási menetrendjével és étkezési kultúrájával.Délután szétváltak útjaink. Szityu mielőtt lelépett a katolikus nővérekhez megvizsgálta Archie-t és ő is csapágyra tippelt. Még jó, hogy Ágó hozott egy kisebb készletet.Pók és Rágcsa a guide routard ajánlásával átment a túloldalra. A Niger felett vidáman repkedett a paplanernyős srácunk, egész Bamakó őt nézte. A fogadó az Amadou Hampaté Ba (régi kedvenc írónk, Zsófi fordította a Wangrin storyt)Kulturális Központ negyedében, egy zsákutcában lapult. Fanny és Niko üzemeltette. Igazi guest house, kutyussal, mangófával, argentin, svájci és fancia hippikkel és ötvenes kalandor családanyákkal. (Akik togoi land roverrel nyomják)Hely ugyan nem volt már a tetőn és a szunyoghálóban, de beállhattunk az udvarra. Végre sikerült a cybercaféban felrakni a napló folytatását. Daniék könnyen megtaláltak minket, Vízék viszont mai napig nem tudjuk merre kavartak, pedig egész közel lehettek. Minden esetre Balu megérkezett a Salam beli lakosztályból és átájult a bár mellett szunyoghálóba. Pókék betoltak még egy kis babot és 3 liter vizet a Le Havanna Clubnak hívott betonkunyhó terszán, közvetlen a főút porát is nyelve. Viszont volt gyertyafény, lágy zene és szunyogriasztó, mert szúnyog az eszméletlen mennyiségben akadt.Az éjjel kicsit bulisra sikeredett. Olyan érzésünk volt, mintha a Zöld Pardon közepén kívánnánk eltölteni az éjszakát. Hajnalra az argentínok elájultak. Gyönyörű zene ment egész éjjel, pont olyan ritmusban , ahogy az ember elalvás előtt elfelejti a világot. Valószínű alhattunk, mert reggel a telefon keltett.

Január 30. Mandinka föld-Abdel napja (or not)- Bamako

Az ébredés nehezen ment, ráadásul Balut is ki kellett keresni a szúnyoghálós egyének közül.Majd az elveszett Vizek kutatásával folytatódott a nap. Végül kávé a Salamban és 9-kor már el is indultunk...tankolni. Abdel piros kockás ingben, micimackós zokniban motorozott előttünk az állítólagos bátyjával.Rettentő idegesítő az ember. Erről a napról csak mérhetetlen szánalommal lehet nyilatkozni. Ritmusa egyáltalán nem volt a napnak, csak téblábolás és alkudozás. Inkább csak a tréfás eseményeket érdemes tárolni. Abdel 55 km megtétele után 41 fokban egy érdektelen, unalmas faluban közölte- egy teveakolra mutatva, hogy itt most megszállunk és gyalogosan megtekintjük ezt az izét. Rövid lázadás következett és 2 perc múlva már a Nigerben csónakáztunk egy döglött békás félig elrohadt tákolmányban mind a nyolcan. Abdel merte a betörő vizet, miközben rögtönzött egy Ali Farka Touré karaoke szólóversenyt, amit Tibi, Ágó, Csabi és Rágcsa szemből kapott , így belülről rázkódva a röhögéstől próbáltak nem beleesni a Nigerbe. Dani, Pók és Zolika csendben rémüldöztek a csónak hiányzó felében és obszerválták a nem létező viziló és krokodil állományt, valamint egyre távolodó kisautóikat. Idegenvezetés szövege: You can see many-many animal.Or not.)A tűző napon átcsorogtunk a túlpartra, de szemben a várakozásokkal, rögtön vissza is fordultunk az egyébként tűrhető tájban.Vizilóhátakhoz hasonlítható kövek álltak ki a folyóból és bizonyos termékeny szigeteken szüzek növényeket locsolásztak.Régi le rally szokáshoz híven Vízék felkészültségének köszönhetően a változatosság kedvéért boldoggá tettünk egy iskolát. Érdekes, a gyerekek arabul beszéltek...Kiosztásra került néhány ismeretlen rendeltetésű iskolai füzet és cerka.Ami ezután jött, azon már nehéz volt röhögni, de még sikerült. Az út mentén csoportosulást "vett észre" magas empátiakézségéről híres vezetőnk és könnyes szemmel suttogta el, mily szerencsések vagyunk. Életében nem sikerült még Mandinka föld legtutibb varázslóját transzbaesés közben elcsípni, de ma....(Tudjátok ez az az esemény, amit Senki is tud ,csak némi vörösbor kell hozzá. )Ezt a receptet ez a falu is ismerte, mert miután belenyomták a bandát a hipp-hopp előkerült kispadokba, némi szeszre volt hírtelen szükségük.Egy jóképű delegáció át is adta az összemixelt vhiskey-ket, de a nagy varázsló bepipult, így nagy gázzal leléptünk. Abdel ekkor kezdett csak igazán izzadni, mi pedig elhatároztuk, hogy leépítjük. De a nagy mutatvány csak ekkor kezdődött. Beértünk a sokat emlegetett Kangababa, ahol az utolsó mandinka király családja él. Na ami itt zajlott, az vezetni fog életünk végéig. Először is Dani tolmácsolásában értesültünk, hogy lovak rohangáltak valaha a tetőn. Mindez azért történhetett, mert meghalt a nagy király. Majd Tibor vállalta röhögés nélkül a következő szakaszt, amikor Rágcsa medencének nézte a mandinka sírt.Kourou Kaufuka úr sírjáról volt szó. Majd mindenki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy láthatta a vak királynőt, aki áldást osztott tejért, amire Ágó és Rágcsa sajnálva a nénit rögvest össze akarta önteni a tartalék tejport a mézzel, de Abdul csak egyre idegesebb lett.Vízéknek nem lesz sem fekete gyerekük, sem örök életük, mert leléptek. A néni nagy tisztaságban élte le 91 vagy 102 évét és ő volt az 58-ban elhunyt utolsó király utolsó felesége, akinek a lánya nem utolsó sorban Párizsban tengődött. Majdnem láttuk a kardot is , de aztán nem is. A bátrabbak előálltak kíváságaikkal. Pók utólag sajnálta, hogy nem csapágyat kért, így megtorpantak a kívánságok holmi boldogság, egészség ,gyermekáldás szinten. Zolika ugyan próbálkozott egy házzal, de kibuktak a mandinkák. Ezt követően 2 órát sültünk a napon, hogy nyugodtan álmélkodhassunk az 1700 éves kerek kunyhón, ami majdnem kinyilt, de végül is nem estünk bele a 7 éves periódusba. Reggel még benne voltunk, de ahogy nőtt az ellenállás, úgy csúsztunk le a kulturáról. Ezután kitört a balhé. Lehetett választani a kocsmai verekedés, az Abdul nyársra húzása és a gyors menekülés között. A vitáról itt most ne essék szó, mert vezetőnk 7 hónapra született zseni volt, aki még 1000 eurót kért a fárasztó napért és a rendkívül nehéz ellenőrző pontok átszeléséért, ami összeg hallatán otthagytuk a faluban. Volt jegyzőkönyv, meg anyázás, Rágcsa hergelte a pasast, amíg győzte, aztán visszarallyztunk Bamakoba és este 10-re beláttuk, hogy Abdl nélkül sose röhögtünk volna ennyit....or not. A nap méltó befejezése volt a kollektív szundikálás az asztalon a Golden restoban a díjbírkózónál, ami egy fast food-or not.. Nulla fénynél ettünk valamit, ami olcsó volt és finom, majd ki-ki fergetegeset aludt a szunyoghálója alatt.

Január 31. Bamako

A nap, ami megrekedt háromnegyed 11-kor. 37 fok, végtelen röhögések, hajfestés Ágóci aranykezével, spagetti sziciliai hangerővel, üzekedő kutyák, a jövőkép kialakulása, a Le Rally hálózat kiépítése, adj egy laptopot felülről, 5 milliós technikai felszerelés prezentálása, a dogon szülőszék és a hideg sör napja. Azt hiszem életünkben nem nevettünk ennyit egyszerre. És mást ezen a napon nem is tettünk. Bamako jó hely. Felbukkant a gekko, aki 2008-ra annyira megszelidül, hogy leül velünk kávézni és valószínű 2050-ben átveszi Magyarországon a hatalmat. Napnyugtakor kimerészkedtünk a piacra, ahol a csapat sírba kergette a maszkárusokat az alkudozással. Pókék kóladiót vettek a többieknek, amiről kiderült, hogy bűn rossz dolog (másnap az is kiderült, hogy azok maradnak életben, akik ettek belőle). Balu sajnos egyre gyengébb, bekapott valami kórt. A napot a Havanna Clubban zártuk jó beszélgetés és jó sörök mellett. Vízék elhalasztották az indulást. Ez érthető.

Február 1. Bamako

Egyre nehezebben ment az ébredés, Rágcsa elsétált kenyérért és tojásért a világ végére, de mire visszatért kiderült, hogy a banda egy része dögrováson van. Balu kajára rá sem tudott nézni. 11-re azonban többen beszáltak a rántotta projektbe, míg a prágai dakkaros pasas képeit írta ki Zolika. Délre világossá vált, hogy a maliiak világelsők söprögetésben. 5-6 mókus 24 órában söprögeti a port a kertben és borítja be vele a vendégeket. Délben a szerelőlátogatást nem lehetett tovább halasztani. Egy rendes pofa elkísért bennünket a reptéri szerelőhöz, aki eleinte egy kőbunkóval ugrott neki Archie-nak, aztán látványosan kifinomult a technika. A csapágy darabokban előkerült, a Mitsut is elkapta egy villanyszerlő. A fizetésnél kicsit csóváltuk a fejünket. Másfél óráért képesek voltak 10 eurót elkérni. Itt kell élnünk, ez már látszik. Ezután a másik nagy terv megvalósítása következett, a pörkölt kávé felhajtása. Be is hatoltunk egy supermarchéba, ahol elköltöttük egy malii család kéthavi keresetét, viszont lett mousse au chocolat-nk és perrier vizünk is. Délután regenerálódtunk a tanyán 2 kiló spagetti társaságában. Mindenki hulla volt valamitől, így lerogytunk a 3/4 11 -t mutató óra alá és pihegtünk, miközben az algériai drogkereskedők próbálták elviselni a nyihogásunkat. Este közvetlen az áramszünet után elkúsztunk a cybercaféba és láttuk, hogy Gyétyike ápolta a naplót. Később elbucsúztattuk Ágót, Danit és Balut, majd hosszan gyönyörködtünk Zolika pakolási technikájában. Néha becsapódott egy mangó. Kicsit árvák voltunk a többiek nélkül, ráadásul holnap Vízéktől is búcsút kell vennünk. A 3 napi lakásunk és fogyasztásunk (kb. 40 sör és ua cola) 8 főre nem érte el a 60 eurot. Szóval, miért is hazamenni....???

Február 2. Bamako-Mali Paradicsoma (Segou után)

Reggel újra kezdték a nagytakarítást. Kellett is , annyi mangó hullott le éjjel. Ma Tibi volt a soros hasfájásban. Külön szervezést kívánt, hogy 2 perc búcsú erejéig együtt legyen a nagy ötös. Megnéztük kétszer a bamakoi repteret, mert képtelenek voltunk Sikasso felé távozni. Valószínű az évek során ráépült a reptér az útra, a táblák meg úgy maradtak... Végül összeütöttünk egy menekülési útvonalat. Elhagyva Bamakot lehetett csak érezni micsoda fülledt poros szmog lepte el a fővárost. Az idő egyre fülledtebbé vált. A táj sem volt túl izgató. Mangófa mangófával, néha egy benzineshordóval elzárt ellenőrzési pont, ahol a poszt arra a lusta volt, hogy intsen. Se partvis, se rázópad.Segou előtt azonban történt végre valami. Az egész forgalmat leparancsolták a porba, mert arra haladt Mali elnöke. A véletlen úgy hozta, hogy a hummerrel érkező Elnök Úr konvoja mögé sikerült kisorolnunk, amiért a következő faluban anyakönyvvezetőnek ákcázott tábornokok tisztelegtek Póknak. Zolika pedig jobbján egy baguettel, bal kezében egy májkrémmel integetett a rajongóknak. Néha leelőzött egy miniszter, de a poziciót sikerült 4 falun át tartani. Vízéknek meg akartuk írni, hogy mik történnek, amint az ember vidékre kényszerül, de megszünt a térerő. A hírhedt Al- Kaida központ (Segou) egy hangulatos város, rendőrrel minden második fa alatt. Így őrzik a zűrös , fesztiválra érkező európaiaktól a lakosságot. Régi gyarmati laktanya húzódik az út mentén, egzotikus növények fojtogatta villákkal.
Délután olyan álmosító lett az idő, hogy a légkondi is csak tüdőgyuszira volt jó, de hűtésre nem. Pók át is adta Rágcsának a volánt, aki a Bani folyó mellett észrevette a Le Paradis du Mali táblát és lehajtotta az útról. 37 km fergeteges terep következett. Kiszáradt mocsárban haladtunk dinnyék és baobabok között. Ilyen jól még Bamakót sem reklámozták, mint ez a paradicsomot. Egyszer csak kiértünk egy a folyóhoz, eukaliptuszligetben halászok foltozgatták hálóikat és ott álltunk a Paradicsom kapujában. Valami nagyon bűzlött... A hely pontos megítéléséhez üssék fel Rejtő J.Három testőr Afrikában c. művének azt a részét, mely a büntetőtábor leírrásával foglalkozik.
Na mármost pont hárman voltunk. A paradicsomban boldog, lelassult négerek sétálgattak és öntözgettek latin feliratú fákat. Termetes pávák korzóztak nyugodtan az öntözött ligetekben és a paradicsom közepén egy tökéletesen felszerelt bár lapult vendég hijján egy hófehérbe öltözött mixerrel.
15 óra. A levegő fülledt. Zolika rendel egy kávét, mire kenyai, columbiai és brazil különlegességeket mutatnak fel neki. Rágcsa nem bírja tovább és a kávé mellé ilusztrált lapokat kér.Nagyon sajnálva a dolgot, de megmutatják az utolsó lapot, még nem érkezett meg az utánnyomás. A bár mellett kis könyvtár, távolabb hibátlan fürdőszoba. A folyó álmosan kanyarog. A túloldal sivatag. 15.40.kérünk hűtött frissítőket és bár nem túl gyorsan hozzák, ez is hibátlan. A kényszermunka senkinek nem öröm. 16 órakor Rágcsa megkéri a pincért, árulná el hova kerültek. A beszéd itt mindenkit fáraszt, így a mixer berak egy videot, hogy megtudjuk mi ez a furcsaság. Nagy fehér embert látunk 1992-ben, aki a sivatagból paradicsomot kíván létesíteni és alapítványi formában ezt meg is valósítja. Ez az alpítvány -ügy már rég feltünt nekünk. Mali a világ felé a föld 5.legszegényebb országa, közben mindenki él , mint hal a vízben és dőlnek a japoán, amerikai és nem utolsó sorban magyar segélyek és tollak. Nagy nép, sokra fogja még vinni.Az egész hely egy elmegyógyintézet és egy kényszermunkatábor elegáns keveredése. A helyieknek heti egyszer kell dolgozni a farmon, cserébe oktatást és technológiaismeretet kapnak. Mindenki tegeződik , van aki itt is lakik. A farmon tartanak állatokat is. Van alligátor és páva,majom és szamár, meg egy rakás husvéti nyúl szalmakunyhóban. Még az állatok is mosolyognak. Annyira lehetetlen a helyzet, hogy elhatározzuk letelepszünk. Mindenki örül, vacsorát is adnak. Egy banánliget mellett, a játszótér és a majomház körzetben kapunk helyet. Békésen ücsörgünk a papaya fa alatt, mikor halljuk, hogy valami mocorog a banánosban. Zolika az aligátorra gyanakszik. Majd nevetgélünk. 18.20-kor iszonyatos dübörgéssel kitép egy vérmókus a fák alól és nekiesik Zolika lábujjának, aki időben egy hárít, így a móki letépi az asztallábat, majd balra el.
Ezt nem bírjuk tovább és elkúszunk a bárba, ahol 9 francia kornyadozik. 19.30 kor életünk egyik legtökéletesebb vacsoráját fogyasztjuk. Répakrémleves, halbrochette szenegáli rizzsel és sült fokhagymás zöldekkel, banántorta. Ez az első dőzsölésünk 3 hete ( a menu), s kerül vagy 10 euroba a kaland. Elalvás előtt még jókat röhörészünk azon, hogy tán Abdel sem tudja, hogy 3 órára Bamakotól itt a paradicsom, biztos nem a poros Mandinka földre vitt volna. A vacsorát levezetendő sátorbontás előtt csobbanunk az egyik medencében. Cak mi vagyunk és a telihold. Jázminillat terjeng. Zolik egy napágyon relaxál. Tökletes.Az agregátor éjjel beindul és hajnalra Rágcsát az őrületbe kergeti. Aztán győznek az állatok, és a kuruttyolás, trombitálás, makogás legyőzi a civilizációt.

Február 3. Teriya Bugu-

Reggel a közelünkben indigokék madarak jelentek meg. Felkelt a majomcsalád is, Rágcsa kicsit játszott a gyerekkel. Kávénál megállapítottuk, hogy a Sahel övezet nagyban különbözik a suliban tanultaktól. Rágcsát kötötte az adott szó és vett az ezeréves bácsitól reggel egy nyakéket. Eddigi utunk legszebb piste-jén hagytuk el Teriya Bugut. Hatalmas termeszvárak és airjack méretű tökök nőttek mindenfelé, sudár eukaliptuszfák árnyékolták a tökárusokat. Áthaladva a békés , nyüzsgő falvakon Póki azon filozofált, milyen jó olyan világban élni, ahol az eszközök még nem a szimbolumértékük miatt léteznek. Erről Rágcsának az államvizsgája jutott eszébe, amikor a Geertz nevű úr szimbolika- elméletét kellett elemeznie.Ennyi belefért a napba, ezzel újabb egy hétre kizárta Európát az életéből. San környékén francia Archie-invázió jött szembe. Végre landroverek a toyotauralom földjén! Sanban volt egy kis kaland. Megint elfogyott a CFA és valamiért írtóznak az eurótól, így aztán pénzváltó után néztünk. Ugye pénteken nem dolgoznak ima miatt, szombat, vasárnap szünnap. Hétfőn délután kezdenek. Nehéz mindenkinek. Rágcsi megteázott egy biztonsági
őrrel, elrobogózott egy étteremtulajdonoshoz, de senki nem kért belőle. Így utolsó cfa-nkat benzinre költöttük. Djennében meg lesz , ami lesz. Ouena-nál (Djennétől 40 km) szembe jött a 77 le rally.41 fok volt ekkor.