A képek

Január 21. Nouadhibou folytatás

Fura errefelé az idő. A levegő hűvös, ugyanakkor fülledt. Amint elmegy a nap rögtön hideg lesz.Ez azonban már barátságos hideg.Póki mióta átlépett Mauritániába sokkal jobban van, azért még Rágcsa vezet.
Az első benyomások  pozitívak. Szép éjfekete szikár emberek sétálnak Nouadhibou főutcáján a lehető legnagyobb káoszban. Sokkal lazábbnak tünnek, mint a marokkóiak, akiket igen kedvelünk,de erősen kezdenek hasonlítani az európaiaikra. Pók szerint a lazaság a köztársaság áldása. A leszakadtság is, ami csak az első percben meghökkentő, aztán feltünnek a részletek. Gyönyörű vakító fehér leplekben korzózik mindenki. Kicsit gátolja őket a haladásban, ezért laza mozdulattal felkapják a lepel végét. Kis pipaszár lábak mndenütt. Sokkal kevesebb viszont a gyerek és a nő.Elképesztő állagú mercedesek araszolnak öttel a városban. Tőgyvédővel felszerelt kecskék eszik a szemetet. Mindehhez ez a fura sarki fény...klassz országnak tűnik.Az Abba kemping haláli létestmény. Egymás hegyén-hátán parkolunk. Honfitársaink elszánt gyerekek. Az alkoholtilalom kihozta a maximumot a bandából. Az egész kemping "ketchupot" és "gépolajat" iszogat. A tilalom igazi reklámnak bizonyult.Az is mátó, aki sosem szokott inni.
Este megint van idő kicsit csevegni. Marcsiék egyre belevalóbbak, már többen kihullottak a versenyből, ők tartják magukat. András halvacsorára invitál mindenkit, sajnos Pókkal nem tudjuk elfogadni, mert még mindíg kérdéses, hogy mit szeret a gyomra.
A 100-as csapattal kiegészülve( Újabb Csabiék) felvertük a tábort és gyorsan belöktünk egy káposztát. Este -gondolva barátainkra és üzletfeleinkre-besettenkedtünk a városba. Ahhoz képest, hogy Nouadhibou (Port Etienne) Mauritánia 2. legnagyobb városa bájosan falusias jellegű és iszonyú mocskos. Disznópörkölés (vagy teve??) és friss kenyér illata lengi be, így együtt kicsit bántó. Az utakat puha homok borítja , ezért mindenki a járdára szorul. A padka kb 60 cm.  Ovassuk és halljuk is, hogy többen megrettentek a látottaktól. Nekünk pont az tetszik, hogy végre nincs francia városrész, ami menekülési irányt adhat. Azt érezzük, hogy a helyieké a város és a maguk törvényei szerint remekül használják az ittfelejtett és azóta megjelent technikával együtt. Minden van. Remekül felszerelt gyógyszertárak, mobilüzletek, szépségszalon gumissal kombinálva. Mi a rejtői business centerben kötünk ki. Ilyen lehet egy büntetőtábor irodája, Viszont működik. Folytatjuk a naplót. Az árak és a helyi pénz aránya még nem világos. De az biztos, hogy egy patika és egy szupermarket egy évre bezárhat, annyi helyi üngyörkét hagytunk ott. Így jár , aki Mauritániában gyümölcsöt és kólát kíván. Persze Rágcsának a sivatagban kell almát vennie, fizetett is érte egy havi bérnek beillő vagyont. Este mindenki eldőlt. Pók és Rágcsa kicsit még ücsörgött a menekülttábor hangulatú kempinben és elolvasták az egymásnak írt üzeneteket, mert hogy mással már nem tudnak kommunkálni. Megszünt a térerő.



Január 22. Nouadhibou- Banc d'Arguin nemzeti park(Nouamgar mellett)


8 napja az első eset, hogy felkeltünk reggeli eligazításra. Nagyon komoly.Gyors teázást követően a törzshármas- kiegészülve 2 tavalyi veteránnal, a 100 és 46 kocsikkal-  belelépett a gázba. A nap tompán sütött, de volt ereje. Teljesen lapos  tájon vezettünk, a város közelében sátrakat láttunk, aztán egy idő után eltünt minden és mindenki. Néha lazán hevergetett egy-egy helyi erő a semmiben. Tevecsordák tüntek fel és a híres hosszú vonat. Palin Szaharafilmjéből tudjuk, hogy akár 2,5 km-t is elérhet a vontatmány hossza. Nouadhiboutól délre a növényzet valami szívós akáciaféfére körlátozódott, de egyre több volt az összefüggő homok.A Park előtt kicsit bementünk játszani, ahol csodák csodájára a kis Wv húzta le a dűnéról a Mitsut. Estére átértékelődött a gépek megitélése. Hurka félelmetesen bírta a tájat. András (46) lett a vezér a parkban. Nagyon jó tempóban vezetett. Szeltük a homokot, a partfövenyt. Pelikánokat és a frigo néven elhíresült lerobbant járgányt is láttuk. Az Azeffal düne azonban többeket megfogott. Jött az ásó és a tologatás. Remek kis tornaóra. Az idő egyre jobban sürgetett, a dagály 17 órától már mosta a parti utat. Miután Hurka és Archie a két sivatagi teve lassan, de biztosan tud haladni a puha homokban, a többieknek meg néha kell egy kis lendület, a 43 és 49 maradt a konvoj végén. Ennek köszönhetően a dagály indulása előtti utolsó fél órában haladtak a parti szakaszon. Nouamgar falvacskában gyorsan lefotóztuk a bálnamaradványt. Rágcsa nem ismerve a helyi kiskölykök vehemenciáját nekiállt cukrot osztani...volt egy pillanat, mikor azt hittük 20 gyerekkel az autón fogjuk folytatni az utat. A közeledő dagály miatt  az adrenalin szint nem volt alacsony. Vizecskéék bevállalva  a repülést mindenen átszáguldva tepertek a táborhely felé. Az Eszelények nem mertek ilyen tempoban haladni, mert nagyon dőlt az nyom a tenger felé, Archie folyamatosan fürödni kívánt , így megpróbáltak valami optimális tempót találni, mielőtt úgy járnak , mint 10 éve a német busz, aki azóta az óceán foglya.Tréfás halászok még Archie elé toltak egy böszme nagy halászbárkát, de utolsó pillanatban még sikerült kikerülni. Rádión közben a beérkezők stresszelték az úton levőket. Archei kerekeit épp nem érték el a hullámok, de volt , aki már félig vízben futott be. Az autók belseje teljesen átrendezedődött. Rágcsa lába kicsit remegett, mikor kiszállt. Archie még esti házifeladatnak kimentette a Sárga Angyalt a homok fogságából, aztán az egész banda üvöltve csobbant a türkiz óceánban. Elkezdődött a szabadfoglalkozás. Ki paplanozott, ki quqadozott, a beach szépei (Noémi és Anita) rendes lányok, mindent elkövettek , hogy a legtöbb kiéhezett férfiember jól szórakozzék bájos idomaikon. Befutott a luxemburgi bringás is a kanadaiakkal.Este sokan gyújtottak tábotrüzet. Egyedül a bulibusz zenei szolgáltatásától őrültünk, meg, de végül is a mi hibánk, hogy a közelükben vertünk tanyát.2 quarelinnel elviselhető:-). Villám valamitől imbolyogva, de körüljárta este a tábort. Fantasztikus helyre hozta az embereket. Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk.Körülöttünk homokdünék, előttünk a víz. Este még valaki fogott halat. 11 tájban elájult a mezőny. Ez itt a paradicsom.



Január 23. Óceánpart-Nouakchott


Andrásék a hajnali 3.44  apállyal továbbmentek. A mezőny nagy része maradt. Fantasztikusan sütött a nap, tovább folytatódtak   a különböző szabadidős eszközök fejlesztési munkálatai. A helyi halászok legendáiban biztos főszereplő lesz Villám, aki (Vizecske tuninggall)mellén 3 felszikszalagozott palackkal quaderővel huzatva vizisíelni kívánt. Majd jött Pók és Rágcsi ( aki nem találja a fürdőruháját, ezért többnyire a víz alatt tartózkodik) a felfújt gumibelsőn, míg egyesek a düne tetején langusztát grilleztek. Közben a hummer játszadozott a homokban látványosan. Reggeli teázás közben Pók felolvasta az üzeneteket. Mami remekelt. Köszönjük mindenkinek, hogy gondolnak ránk. Rengeteget fotóztunk. Az egész tábornak volt egy 'unatkozó milliomosok a vadonban' hangulata. A zene délre feljavult. Hátha a sok homok lassan elnémítja a rendszert...Délben elégettük a szemetet, Idomou-val névjegyet cseréltünk és elkezdtük várni az apályt. 16 órakor már úgy tünt, hogy az apály érdeklődés hijján elmarad. Néhány autó előrement. Határozottan javult a rádiókultúra és kezdett valami Camel Trophy hangulata lenni a dolognak, ugyanis a víz nem akart eltűnni egyértelműen a kijárandó útról. Egy idő után azonban nem volt mire várni és nekiugrottunk a partnak. Húzta -vonta egymást a mezőny. Archie diszkréten ki-kirántott egy járgányt az iszapból.  A Bulibusz, volánnál a szőke ciklonnal vidáman suhant el a tájban. Vizecske megint kivívta az elismerő pillantásokat. Repült a vizen. A rádiózás nagyon bejött, sokakkal tudtuk tartani a kapcsolatot, ha konkrétan segíteni nem is volt lehetőségünk. Kormoránok repkedtek a közelünkben, néha elhúzott egy-egy spanyol nyugdíjas szemből. Sajnos a nap korán megy le, és Daniéknak kifolyt fél kanna gázolaj a kocsiban, így a hajóroncsig  nem jutottunk el, de cserébe nyitottunk egy kerékfújó állomást M'sid falu határában motorosok és autósok számára. A fiúk homokkal kipucolták a Mitsut remélve, hogy akad Nouakchottban autómosó.Archie tökéletesen működik. Rágcsi teljesen belezúgott a technikájába és a vezetőjébe is.
Kicsit máshogy kell értelmezni errefelé  a falvak fogalmát. A térképen jelzett helyeken 10-15 ember éldegél többnyire hullmálemez házikóban, látszólag igen szűkösen.A házak között kifeszített köteleken halat szárítanak. Növényzet semmi.19 óra:Nouakchott. Káosz. A fővárost kb. 850.000 lakják, ezek többsége esténként autózgat. Szabályok nincsenek, elszántan nyomni kell a gázt és örülni minden percnek. A gyér világítás ,mint másnap kiderült, határozottan kell Nouakchottnak. Előszőr az itiner ajánlotta supermarchét látogatjuk meg. Az árak elképesztők, egy üveg víz 500 forint,Póknak  egy doboz európai keksz(hogya kis gyomra boldog legyen) 1100 forint. Igaz a választék párizsi. Az eviani víztől a LU kekszig minden van. A vizet a szemközti haramiánál vesszük tized annyiért. Nem mintha bárminek is tudni lehetne az árát. Olvassuk, hogy itt az emberi munka alig ér valamit, furfangban viszont nincs hiány. Lazán húzszoros árakkal kezdenek. Itt már nyoma sincs az arab nyelvtehetségnek. Kicsit állatkaszerűek. Rágcsa, aki komoly nyelvi akadályokat szokott leküzdeni, ezúttal vért izzad néhány jófej benzinkutassal. Pedig a helyzet egy benzinkútnál általában egyértelmű. Csak nem Mauritániában.Még győzzük. Kell egy kis jókedv és szánalom.A nők színes szövetekbe bugyolálva szexisen lépkednek. Magasak és teltek. Szép feketék. Nem annyira pajkosak, mint az arabok. Nem is olyan mosolygósak. A kempinghez könnyen kitalálunk. Látszólag utolsóként futunk be.A tarhonyafőzésről lecsúszunk. Idomu, a sivatagi pénzváltó már ott tüsténkedik. Egy pipec hotel Magic Park feliratú építési területén potom 5000 uguayaért megállhatunk. Hülyén is érezhetnénk magunkat, de olyannyira rejtői a helyzet, hogy inkább elmegyünk az éjszakába kocsikat mosni. A manőver nem egyszerű. A főúton közel 30 benzinkút van, ennek felében létezik lavage. 1500 helyi fabatkáért cakk-pakk lemosnák a z autókat, de ilyen részleges igényekkel, mint belsőtisztítás mosószerrel nem boldogulunk. Jön már tolmács,oxfordi angolsággal beszélő városi rabló, végül nekilát a helyi erő a feladatnak minden logikát nélkülözve. Este keksz a menü. Legalább a fözővel nem kell bajlódni. Tibi, Csaba és Rágcsa a Hurkazuhanyt választja csillagos ég alatt. Rita ügyesen szerez egy fürdőszobát. A többiek melegvizes fürdőt vesznek. 2 hálózsák valahol az úton meglépett. Összedobjuk , ami van. 

Január 24. Nouakchott-M'Bout


Valaki azt a hírt terjesztette, hogy Rágcsa Dél-Afrikáig utazik, ezért  többen megtámadták jótanács ügyében. Majd leszoknak róla. A város reggeli fényben egy nagy szemétdomb. Az úthálózat egyszerű, kitaláltunk 10 perc alatt a szlovák kollega felvezetésével. Ma megesküdtünk, hogy legközelebb nyomtatóval jövünk ide. 20 kilométerenként osztjuk a fénymásolatot. A cigi alig fogyott, a papír a menő. Amint eltűnt az európaiasodás kényszere nagyon helyes kis településeket láttunk.Az egyik rendőri ellenőrzésnél halálra váltan nézett a helyi erő Vízékre, mikor meghallotta a Kankossa nevet.Később, ahogy közelítettünk M'bout felé, mindenki meggyőzően állította, hogy az út pompás. Így aztán nekilódultunk a hírhedt szakasznak.Sokan választották  ezt a verziót.A szavannán autóztunk kis kerek kunyhók és gyönyörű szamarak között.Minden állat hibátlan. Mókusok is voltak és egy darab gerboise.Az emberek nagyon barátságosak . A gyerekek nem rohantak le senkit. Illemtudó távolságból cicáztak az autókkal. Fantasztikus nők libegtek az út mentén. A férfiszekció nagyon értékelte.Kb 120 kilométert tettünk meg mosódeszkán. Rettenetes hangokat hallat minden menet közben.A nap folyamán Dani vontatta a cseheket, foltoztunk gumit a bömin és a ktm-n. Végül sötétedés után a Hammer vitte be a motort. A tábor 2 km-rel távolabb volt a megadott pontnál, de mindenki befutott, aki ezt az utat választotta. Vacsorára spagettit főztünk.Egész éjjel mekegett egy kecske, aztán hozzácsatlakozott a szamár. Félő volt, hogy leves lesz belőlük.


Január 25. M'Bout-Szavanna, valahol a Mali határtól 30 km-re

8-kor startoltunk egy jó teázás után. 46-os  András és 100-as Csabi a fiával már pirkadatkor elindult a zűrös szakaszon.A Sufa hágót választottuk (nehezebb verzió), annyira bíztunk a gépekben. Arra senki nem gondolt, hogy pont Archie-ka fejezi ki nem tetszését M'Bout után 12 km-re. Egyre furcsább reszelő hangok jöttek a bal kerék felől. Valószínű csapágyas lett. A mezőnyből mindössze négyen haladtak el mellettünk. Az is gyanús volt, hogy senki más nem jött erre. Amikor visszafordultunk M'Bout felé, akkor oldódott meg a rejtély. A fél mezőny a szerelőnél vesztegelt. Anitáék lengéscsillapítóját cserélték épp. Szépen beálltunk a sorba, miközben elmerültünk M'Bout város napi életében. Minden gyerek fotót akart magáról. Rengeteget nevettünk velük és rajtuk. Mind rosszcsont. Lógtak rajtunk, a kocsikon, de amikor a helyi telefonszerelő közeledett, mind sikoltva elszaladt. Tibor megtanította a gyerkőcöket számolni, nagy tekintélyre tett szert. A lányok csordában stírölték a fiainkat. Ritáék közben kenyérbeszerzésre indultak. Valami fantasztikus sűrű , hurkaformájú izével tértek vissza. Ez volt az ebéd. Szerencsére csak 34 fok volt ehhez a kis fél napos városnézéshez. Most már csak egy féltengely kellene. Közben Pók beszélt Hatalyák úrral, ha minden jól megy Ágó elég speciális csomaggal fog befutni Bamakoba.Délutánra meghúztak és bezsíroztak valamit Archien. A többnejű szerelő szerint nincs itt baj. Kb 40 perc múlva minden jel újra előjött, de hatoltunk tovább, majd csak lesz valahogy. Ezért vagyunk hárman, in s'Allah.M'Bout után 20 kilométerre felbukkantak az első baobabfák. Rágcsa gyerekkora óta vágyott erre a pillanatra. Az út kalandosra váltott, vízmosások, homok, sziklák, pirinyó falvak...Selibabiban rendőri felvezetést kaptunk  a Kayes-i útig. A mezőny egy része az uralos fiúkkal együtt Szenegál felé vette az útját. Borzasztón fárasztó a rádiózás a közelükban. Estére beállt a csönd, csak a 77 merci bukkant fel az éjszakéban a volánnál egy tuareggel. A négy srác 4000 uguayaért elvitette magát soförszolgálattal Maliba. 15 perc múlva Zolika látni vélte ugyanazt a fazont 8 kilógó lábbal a csomagtartóban. Pók  egy hete előszőr rendesen megvacsizott. Nagyon sziporkázóra sikerült az est. Sírtunk a röhögéstől az oroszlánok felbukkanására várva., de csak 2 helyi lapátkezű kedves pásztor érkezett  a szomszédból.Zolika szabadalma a macskanadrágos Dani, mint emlősriasztó.A "padfis"(partvis=pas de fiche) varázsigénél már nem volt magánál a banda. 3 üveg vízzel teljesen beálltunk. Lefekvéskor volt némi szorongás a zoknik és lábak szaga miatt, de Rágcsa bibliai módon lemosta férje lábáról az út porát (vagy inkább szagát-600 ft/liter vízzel) és Zolika zoknija is a szabadban hált. Rita éjjel azt álmodta, hogy kuttyogó madarak költöztek a hátizsákjába. Fantasztikusan kelt fel a szombati nap.


Január 26. Mali határ felé-Kayes


Póki pizsamában nyomta a reggelit a szavanna közepén a virágzó baobabtól nem messze. Gyönyörű volt minden. nagy a csend, csak a körülöttünk legelésző állatok hangját hallottuk. A szavanna  rendkívül sűrű. Szamarak, tehéncsordák, tevék, kecskék, birkák és termeszek fordultak elő többnyire az út során. Egyre több baobab ágaskodott ki a tájból. Fantasztikus formájukkal, mint óriási rügyek  merededtek magányosan. 11 körül Vizecske Hurkája megirigyelte Archie-tól a recegést és szintén a bal első kerék felől finom kopogást kezdett hallatni. 33 fokban nem könnyű aláhasalni mosolyogva a járműveknek, de a fiúk fantasztikusan győzték.Archieka délutánra megkukult, Hurka követte ebben, viszont produkált futómű elállítódást.Sosem tudjuk meg, hogy mikor léptük át a határt, csak azt vettük észre, hogy hirtelen minden rendezettebb lett, s bár  itt sem léteztek csábító teraszok, de  az emeltszintű pihenőházakat csinos porták, tiszta utcák és fás kertecskék váltották fel. Vízecske 43, mint egy rendíthetetlen, gigantikus őstetü hatolt át folyómedren, leszakadt hídon. Az emberek teltebbek a Szenegál partján, gyönyörű színes kelméket hordanak.Mindenki nagyon barátságos volt velünk, pedig néhányszor behatoltunk a falvak intim szférájába.Kayes-ba bicikliúton érkeztünk. Sehol egy ellenőrzés, egy rendőr.Kayes-i szép délutánunkat az autómosóban kezdtük. Itt jött a szokásos fotózkodás a helyi ifjúsággal. Kicsit nehezen ment a 650-es szorzás osztás CFA-ban, de órák alatt sikerült kiszámolni 7 cola árát 2 számológéppel. Minden vágyunk egy sör volt. Állítólag errefelé létezik. Sajnos a szupermarket tulaja nem  volt egy születetett üzletember. Az eurora nem kattant rá, így a sör és whiskeykészlet a boltban maradt. Szerencsére voltak jótékony lelkű mauritánok, akik végül elláttak hűtött sörrel. Hideg palackkal a kézben autókáztunk Kayes főutcáján, ami egy elképesztő nyüzsgő, színes falu tele a gyarmatosítás emlékeivel. A hotel du Rail is idesoroltatik. A mezőny a szálloda parkjában aljasodott jó sörök mellett..Itt tudtuk meg a hírt, hogy Bútor autója borult. Esztert és Bútort magángéppel vitték Dakkarba.Mint olvastuk, Maliban a szállodák hetyegésre valók. Csak néhány embernek sikerült egész éjszakára szobát szerezni. Nyüzsögtek a kurvincok, szappanillatú nagy szenegál menyecskék. Daniék felhajtottak egy csendesebb kupit és életünk vacsoráját itt fogyasztottuk árnyas fák alatt. Mustáros hagymás csirke volt valami elképesztő finom babbal. Vízékkel a parkolóban háltunk. Elértük a nemfürdés rekordját, de érdekes módon semmi szagunk nincs. Egész éjjel hozták vitték a nőket zajos robogókon. Reggel Frankie-mobil riasztójára ébredtünk.



Január 27. Kayes-tábor, ami nem volt focipálya Bamakotól kb.200-km-re


7.30-kor ugyanaz az aranykezű szenegáli lány elkészítette a tegnap megrendelt rántottát és még málnalekvárt is kaptunk. Később Vízék kocsiját állítattuk be, így kissé késve vágtunk neki a legnehezebbnek mondott versenyszakasznak. Zolika be is rágott a helyzetre. Ez sajnos egész nap érezhető volt, de az itiner rablótámadásos ijesztgetésre is ráfogható, hogy nem volt egy hullámhosszon a csapat. A táj Kayes után 20 km-re átváltott őserdőbe.A Szenegál partján haladtunk elképesztő sziklaképződmények között. Ezen a napon nem ettünk, csak ittunk (autónként elfogyott kb. 15 liter víz) és nyomtuk a gépeket ájulásig, hogy másnap tényleg elérjük Bamakot.Nagyon élvezetes  útvonalat kreáltunk. Az őrült 77-tel   kerülgettük egymást. A húzósabb részeken együtt építették az utat a csapatok. Egy használaton kívüli vasúti töltés  volt az irányadó. Már csak az alkoholista vasutas és a csontbrigád hiányzott a valósághoz. Elhagyott vasútállomások a gyarmati időkből, hullaszagú gyárak, völgyben veszteglő lezuhant vonat- mindez dermedt csöndben. Csak a madarakat lehetett hallani. Az utak egy térképen sem egyeztek, de egy stalkeri hangulatú erdőn átvágva, elhagyott falvak mellett visszataláltunk a Bafoulabéba vezető útra. 77 néha leállt vizethúzni a helyierőknek, felépítettek egy iskolát és általában hatalmas lazasággal kezelték az egész Afrika -ügyet.Naplementére elértük a mahinai hidat. Ha nem olvassuk, hogy ezen át lehet hatolni a Bafing folyó túlpartjára, biztos az úszást választottuk volna.A Dakkar express sínpárján csúszva (Vizecske szikrázva), a dübörgő hullámlemezeken araszoltunk  magasan a folyó felett. Mindenkit kivert a víz. A túlparton kezdődött az átkos rece. Manatalinál megkérdeztük a rendőrt, hogy mit tart a környék biztonságáról, mert az esti vezetés gondolatától többek élőhalottként viselkedtek. A hírek megnyugtattak mindenkit, ezért a LE RALLY tovább dübörgött. Egy kamionos előzésnél ugyan nem voltunk uriemberek, annyira furcsán választotta le Archie-t a mezőnyről egy dög nagy teherautó,de végül győztünk. Ejjelre annyira megszoktuk a kis kerek kunyhók látványát, hogy már nem is lassítottunk. Vízék rádión nyomták az útinfót, így érkeztünk meg (utolsóként, de versenyútvonalon!) a táborba. Este még lenyomtunk egy izmos vitát, először az út során. Egy Rágcsa-Zolika összetűzés eredményeként Dani is kapott a dühből. Az ügy reggelre rendeződött.

Január 28. focipálya-Bamako

Ágó Baluval tegnap óta Bamakoban él. Az utolsó szakaszt teli gázzal nyomtuk, de csak néha volt aszfalt, így 14 óra körül értük el a városhatárt. Rágcsa vívott egy kis csatát a kitai benzinkutasokkal, de végül kitaláltak egy elfogadható árfolyamot aznapra. Délben Dani majomcsordát látott, mindenki azt hitte, hogy a svédcsepp dolgozik benne. De rá 10 percre Pók előtt landolt egy nagydarab pirosfenekű majom és nemsokára egy pattogó, zuhanórepülésben érkező valami. Vízzel telve is haláli állatokat lehetett vizionálni.Bamako nagyon szép  volt első blikkre. Hatalmas fák árnyékolják az utcákat, szoborból is jól állnak. Lumumbától kezdve a vizilóig minden van. Ágó hősiesen várta Daniját a tűző napon (39 fok), nagyon helyesen fogadtak  a beérkezők is. Ágó, Balu,kézrázás, vállveregetés, cigánygyerek tünci vigyora, Konta Józsi...