A képek


2007. január 18. Merzouga-Tata folytatás

Délre elértük Agdz várost. Már nem lehetett tovább halogatni, rászántuk magunkat az internetkávézó meglátogatására. Itt kisebb nagyobb sikerrel Tibor és Pók áttranszferálta Ágónak a napló egy részét. Sanos a képek még nálunk vannak. Elolvastuk viszont a Bamakó honlap híreit. Elég sajnálatos, hogy a táj, az emberek, egyáltalán a sok szép , amit látunk mind feledésbe merül a jól hangzó rémhírek között. Sajnos a hangnem a Story magazin szintjén mozog, de az biztos, hogy nagyon jól csengenek az általunk érintett vidékekre nem jellemző történetek. Érthető, ha ezek a kellemetlenségek kerültnek előtérbe, de a valóság domináns része ennél sokkal lenyűgözőbb.Néha rádión befogtuk az örökvidám Konta Józsit, majd a 25 és 43 csapar titkos halufevésre (téliszalámi formájában) és kerékcserére kivonult a pusztába. Itt megpróbáltak megrontani néhány pásztort.Addig Pók és Rágcsa a smokingban felbukkanó benzinkutas-bárpicértől kávét és dieselt vételezett. Majd rádión bejelentkezett a piknikszekció és rendeltek 12 kenyeret. Rágcsa Archie-ba vágta magát és a szalutáló rendőrök között visszatért a városba. Itt néhány bamakós csak azt látta, hogy egy gyöngyös felsőben kiszálló versenyző parolázgat a lakosokkal, akik megpróbálják összeszedni az ipari mennyiségű kenyeret. Délután csillogó fekete hegyek között robogtunk. Az üvegtigrissel többször találkoztunk. A táj 5 körül vöröses-rózsaszínbe váltott.1000 méter magasan kiszáradt medrek mentén utaztunk. A lemenő napban fergeteges fotópartit rendeztünk egy mini kősivatagban. Az arrajárók évekig fognak gondolkozni azon, hogy miért sprintelt egy fura mókus 9 másodperc alatt a 43. kocsi teteje felé, miközben egy szőkés alak Fundadort lóbál csábítóan a napfényben .Pont estére értük el a bónusz terepszakaszt. A csapatok megszavazták a kalandot-később, úgy 3 óra múlva mindenki áldotta az aszfalt felfedezőjét.
Az út eleinte 1500 méteres hegyek között egy széles völgyben haladt. Kissé ondulált, de haladós épített szakaszon 40 km-t tettünk meg. A por nem könnyítette Daniék és Csabáék helyzetét, de a neheze csak ezután jött. Még jó, hogy tavaly lenyomtunk Gyétyivel és Pedroval egy hasonló folyós soryt, mert kb. 30 kilométeren kersztül egy jelzett piste mentén a folyómederben gyerekfej nagyságú kövek között hullámoztunk. Víz remekül bírta, elvégre ez az élettere.
Kiskertek mellett , kőbólyákkal precízen kijelölt ,köves talajon kijutottunk a tatai útra. Végig azon gondolkodtunk, hogy vajon mikor futnak be azok, akik a Foum Zguid földutat választották. A választ 10 körül megtudtuk: 1 autó és a motorosok érkeztek csak meg. Hoppá...Tábort vertünk a ritka toleráns francia nyugdíjasok sűrűjében. Biztos emlékeztek az öregurak zavaros ifjúságukra, mert némán tűrték a terjengő lencse és káposztaillatban a duhajkodást és a sátorverést, ami betonon viszonylag nehézkes...Esténként már csak egy polár kell. Marokkó minden kutyája Tatán él és sajnos nem némák. Felváltva zajongtak a száraz tóban tengődő békák és a hajnaltó folyamatosan lágyan kántáló müezzin...errefelé nem hagyják  lustálkodni a hívőket. Mi 7 körül keltünk ellenállva minden zavaró tényezőnek. Pók még félálomban hallotta a Tatán átszáguldó trabit, reggel pedig begördült a dacia. Allah nagy.Éjjel mindenki megérkezett a hotelba.


január. 19. péntek Tata-Nyugat Szahara Camp Roi Beduin


Vidám reggeli májkrémpartival indult a nap. Az éterben befogtunk néhány segélykérésfélét. Mária és Andi már a környéken nyomult, elszállt az egyik kerekük.. Haláli két nőci, nagy kanállal eszik Afrikát az összes megélhető kalandjával. Vízéket elláttuk némi technikával, hogy ne érezzék rejtélynek az útvonalat. Szerencsére a  43-as kipufogóján kívül más nem sérült a tegnapi tereptől, mint a reggeli szerelgetésekből kiderült.  Bármit bárkinek megfőzünk és merci csokival honorálunk, ha rácuppanhatunk a gázfőzőjére, a diesel üzemmód eddig nehézkesnek bizonyult.10 óra körül sikerült útra kelnünk. Dani buzgón fogyasztgatta a fundadort. Nincs is semmi baja. Pókot ellenben néha fürgén lelépett bizonyos ügyekből kifolyólag.Délelőtt  01 és 65 (Cache és Pussy) társaságában küzdöttünk a széllel az Anti Atlasz lábánál. Felfordult vacsinak való birkák, szamarak és gyenge homokvihar dobta fel a nyílegyenes utat. A mezőny nagy része ma újra felbukkant. Tantannál hiába kerestük a híres tevekaput, ezt is elvitte a modern világ.Menet közben Vizecske és Archie wifi hálózatot épített ki. Zenéket és fotókat cuppantgattak egymásról.Ma is sikerült egy rövid internetes megálló, ezúttal úgy néz ki beindultak  a képek is. Gyétyi fantasztukus tempóban reagált az érkező anyagra. 17 óra körül Tantan után elértük az óceánt.Gyönyörű ez a partrész. Leszakadt löszfalban ér véget Afrika. Tele fecskékkel és tenyérnyi szitakötőkkel a part. Az út néha igen keskeny és a szabad részeken bemásznak a dűnék a sávra. Nappal még egész jól látni, éjszaka lutri, de mind megvagyunk. Este volt egy kis feszültség az éteren át. Egyes utitársak szókincse és főleg hangneme nem a mi világunk. Hallgatni néha jobb. Kipuffogtuk magunkból estére. Azért a kemping végén vertünk sátrat, hogy véletlenül se kelljen élőben hallani  a sok jópofa szöveget. A mosdóban egy helyes szőke lánnyal és Andival beszélgettünk. Mindenki jól van, tele kalandokkal és hulla fáradt.  A táborhely kisherceg helyszín. Szél, csillagok és homok, homok, homok...Már 11 órakor elájultunk.


január.20 szombat Camp(Laayoun előtt)-Dakhla


A banda alvásból lassan rekordot javított. Fél 10-re sikerült összerántani a csapatot.  Rágcsa kipróbálta a jeges sós vízben történő hajmosást. Ha Éva olvassa ezt a naplót, biztos kirázza a hideg. Rágcsát is rázta. Az amerikai csodasamponja feladta, képtelen volt habozni.Pók sajnos egész nap hallgatag volt, kicsit rázta a hideg 30 fokban pokrócban, de a dokinéni jótanácsaival kiegészített kúra helyre hozta estére. Rágcsa 2 napja dolgozik a volán mögött, így Póki jókat tud aludni.A tábor nappali fényben elképesztő. Sápadt homok bozótokkal.Folyamatos széllel. A Kék Fészek annyira otthonos, hogy teljes értékűek az éjjeleink. A mai szakasz egy végtelen egyenes út óránként egy 3 fokos kanyarral, amit alpesi szerpentineket megszégyenítő kurfliveszély táblákkal jeleznek. A monoton egyszínű tájban csak a dromedárszállító kisteherautók jelentenek változatosságot. Délben egy gyönyörű tengerparti platón életmentő kávé és teaivás zajlott,mielőtt a soförök végleg elaludtak volna.Tiborék abszolut biztos szélfogót húztak fel benzineskannákból(amit majd este teli kannákkal reprodukál valaki  a kempingben). Az óceán errefelé türkizkék. Vizecskéék szándékoznak letelepedni a környéken, Pókék is csatlakoznának... Hihetetlen fejlődés nyomait láttuk mindenfelé. Laayoun Rágcsa emlékeiben úgy élt , mint egy homokborította szomorú falu. Mára tele pálmasétánnyal, szupermarkettel, rengeteg fiatallal. Az egész Nyugat Szahara térségre jellemző a nagyon látványos fejlődés. Mindenhol láttuk a villany és a leendő "lakóparkok" nyomait. Valószínű a "Jöjjön a nyugodt Szaharába lakni" program keretében elképesztő semmi tájon vidám színű háztömbök épültek 200 km-ként. Póki egyre gyatrábban nézett ki, ezért az estére meghírdetett alkoholpusztító műsorban nem tudott részt venni.Nagy feladat lesz, mert ijesztőek a készletek még mindíg. De számítunk a mezőnyre.Dakhla előtt egy másik bolygóra érkeztün. Ezüstös, filmszerű bevonatot kapott a táj. Minden szín eltűnt a világból. Opálosan , mint egy távoli tünemény kéken araszolt lefelé a nap a szürke tenger felett. Már csak a buckalakók hiányoztak. Estére elértük az első nyugdíjas tábort. Francia , olasz és holland nyugdíjas hadtestek mozognak vidáman a tájban. A végállomás a dakhlai kemping lett, ami elsőre nem tartozott a legmegnyerőbb helyek közé. De estére kiderült, hogy a 3 méteres betonfal a passzátszeleket állítja meg kisebb -nagyobb sikerrel. Az alkoholfelszámolás kezdetét vette.Dani maximálisan ellátta az előivó feladatát. Igaz, ez  a mi nehézségeinken nem segített, mert mások készletét pusztította, így reggel ott álltunk 3 üveg röviddel és egy jó spanyol borral. Póki ahogy letáboroztunk elájult a Kék Fészekben, Ritáék sátrat vertek , Rágcsa pedig elindult körbekínálni a tarcsi beherovkát. Ez volt az első este, hogy volt idő beszélgetésre. A sok kedves haramia örömmel vette az italt és a női társaságot is. Rágcsa begyűjtötte a kalandbeszámolókat, amivel másnap gyógyuló Pókját szórakoztatta. Nagyot beszélgetett a quados sráccal, amikor ordibálásra lettek figyelmesek és arra, hogy lángol a tréler. Valaki vacsoráját kívánta megmelegíteni a teli kannák tövében. Szerencsére az angol fiú ott termett a poroltóval. Andi történetein betegre nevettük magunkat. Nagyszerű lány, egyedül vezette végig eddig a távot- versenykategóriában!Dani estére elérte az anekdotázós szintet, nagyon kedves volt mindenkivel, még a tengerparti szekciót is meglátogatta. 9 körül Rágcsát becsábította a Cigányfiú az égből Dakhla citybe. Igaz, a rendőrt majdnem elcsapták, annyira tiszta volt a niva ablaka, de végül szerencsésen bejutottak a városba. Tuti, hogy a dakhlaiak terjesztik, hogy ez egy világvége, mert  ennyi szabados , szép lányt egész úton nem láttak, mint itt. A város nyüzsgött, miden üzemelt. Igaz csak a 3. fotolabor vállalta a cigányfiú rögtöni megörökítését, de 10 órára kezünkben volt az anyag. Mire Rágcsa visszaért a városba már mindenki szunyókált. Doki néni ellátta tanácsokkal és ampullával, amit be is töltött még éjszaka Pókba és egy pohár bor mellett élvezve a szél zúgását még elmélkedett kicsit a világ szépségén és az otthon maradt dolgokon.


január 21. vasárnap Dakhla- Nouadibhou (Mauritánia)


Reggel folytatódott a pirotechnikai program. Ezúttal Zolika próbálta visszagyömöszölni a riasztórakétát  kis piros tokjába. Valószínű sikerült, mert (majdnem utolsóként szokás szerint) de elindult a hármas fogat. Csak a hajszárító verte ki az invertert Frankie-éknél, de este Dani, ki tudja hogyan Mauritániában szerzett egy másikat pálinkáért. Mások is erősen belehúzhattak a szesz elleni küzdelembe, mert az éterből a következő koktélreceptet kaptuk el: magyarok és indiaiak iszogattak Marokkóban kínai ananászlevet erdélyi szilvapálinkával.Brrrr. 10 körül kereszteztük a quados fiút, aki lázasan kereste a rendszámtábláját. Találtunk nálunk is kényelmesebbet,aki  rádión keresztül vette az adást és 50 km-n át nézte az út jobb oldalát. 260 km volt hátra a Mauritán vonalakig.Egyre fehérebbé vált a homok, apró piros növénykék virágoztak. Életnek végképp semmi más jele nem  volt tapasztalható. A nap beburkolva valami fátyolos okker ködbe iszonyúan vakított, a napszemüvegek nem védtek semmit. Délre elértük Marokkó végét. Kedves, de rém komoly katonák és rendőrök rengeteg papírt töltettek ki velünk. Forrt a levegő, lassan araszoltunk a cél felé. Marokkó és Mauritánia között egy aknásnak mondott hangulatos homoktengerben  együtt vergődött  a nyugdíjas német bácsi és  a helyi autónepper. A senki földjén sor került egy pisilésnek álcázott italelásásra. Jelenleg az aknamezőn 4 liter töményszesz várja visszatérésünket. A gps koordináták titkosak:-) Rejtő könyveiben ábrázolt legyes fabódé volt a HATÁR, ahol egy szép szál fekete fogadott. A legrejtélyesebb a biztosítós szépfiú volt, aki egy vádiban kész papírokkal várta a neten regisztrált szereplőket. Ez volt az a pont, mikor Pók át kívánt térni az iszlám hitre. 15 órára bent voltunk az országban.