Január.17. szerda  Debdou-Merzouga

 

Reggelre szilánkossá fagyott a rágó. Tibor vaniliás forró álommal indított.
A táborunk szuperül nézett ki. 2 órát tartott a lebontása. 9-kor már Debdou
felson fotózgattuk a semmit, de mi is és a helyiek is nagyon élvezték.10
perc alatt begyujtöttük az egy évnyi mosolyadagunkat. Nagyon kék ég alatt
felemelkedtünk a Rekkam fennsíkra. Pók hetek óta errol álmodott és most
boldog. Mindenki örült, álmélkodott. Marokkó annyira adta magát, hogy már
Tibor is megbánta, hogy tegnap azt tartotta élete legszebb élményének, hogy
Magyarországon született. 11 óra körül megízleltük a terepet, majd
ezerszínu hegycsúcsok között haladve szembe jött velünk a havas Atlasz. Szép
az élet! Déltol szinte folyamatosan hallottuk a többieket. Volt akit 80
kilométerrol fogtunk be. Csuda így utazgatni. Önállóan és mégis csapatban. A
leírhatatlan táj, a színek, a gyerekek mindenkit elvarázsoltak. Néha
átugrottunk egy privát frekvenciára, ha bizalmas noügyekrol beszéltünk.
Tibornak feleséget keresünk. A lányok nyíltan néznek a szemünkbe,
gátlástalanul. Megteáztunk a havas hegycsúcsok közelében. Napozgattunk,
néztük az elsuhanó mezonyt és naplementére elértük Rissanit. Danival sorra
ismertük fel "nászutunk" helyszíneit.Mára annyira megteltünk a széppel, hogy
szinte nem is hiányzott az esti bónusz csillaghullás, de még ez is
megvolt.Az erg Chebbiben senkit nem találtunk, ezért hatalmas porfelhot
kavarva átszáguldottunk az itinerben megadott címre.az angol fogadósnéhez.Ez
volt az elso éjszakai terpkisérlet, pedig szegény Marokkó rengeteget
invesztál aszfaltba, de a dilis európaiak nem hajlandóak használni.Vizecske
jól nyomta  téligumikkal. Tábortuz, Trabi kalandjai,a mieink, Villám, a
Doki...mindenki jelen. Rágcsa kicsit alkudozott (csak az íze kedvéért), Pók
szégyenkezett (de csak egy kicsit). Kezdodnek a régi bajok. Senki nem hiszi,
hogy Rágcsa nem helyi. Eddig ebbol túl sok hátránya még nem származott.A
vacsiban némi programváltozás állt be, vagyis tök mást szervíroztak és a
pincér szerencsének hívta  a szószt, magyarul elég bugaci volt a hangulat,
de legalább kellemes környezetben. Villám és Bútor kissé kialvatlanul odaült
egy- két percre az asztalunkhoz és sajnos elég rossz híreket meséltek.
Nekünk érthetetlen rablásokról és sajn álatos balesetekrol. Ki is
menekültünk a dunék közé, ahol Kinga emlékére meggyújtottunk egy gyertyát, s
amikor a teljes szélcsendben magától ellobbant,Csaba, Pók és Rácsa is
nyugovóra tért. A meleg zuhany egy jó dolog.

Képek: