2007. január 16. kedd Almeria-Debdou

 

 

Egy ágyon aludtunk, hogy gyakoroljunk, ha egyszer mégis kinyitjuk a Kék
Házat. Reggel rögtön éhgyomorra folytattuk a terepezést, átvágtunk 3
építkezésen , 2 nyomortelepen és fél 8-kor befutottunk a kikötobe. Póki
Tibort kereste az éterben, majd a Merry Farokot emlegette, ami nem az O
stílusa. A banda kipihentségi fokozatát elárulja az a jelenet, mikor Dani
párás szemmel bámulva Almeria bástyáit halkan maga elé dörmögte: milyen
sokat változott Nador az elmúlt 3 évben. Rágcsa harmóniában volt magával és
kiváncsian hallgatta az érkezok storyait. A jegyvásárlás flottul zajlott,
Zolika nevét kis cetlin orizgette a pénztáros lány és rögtön odaadta az
ajándékgyujteményt és a meglepetéskabint. Cache-éket álrendorök rabolták ki
Barcelona mellett, Józsi (KO-szig, pátyi csavarbolt) 2 napja a széthulló
daciát szereli, kivan és levezetett 48 órát. Villámékat nem láttuk. 10 óráig
megközelítoleg a mezony harmada jelent meg. A hajó rendes marokkói illatú és
minden porcikája ragad. A KÁBIN, ahogy Pók ejti, igen sajátos. Lazulni jó.

A kabinátvétel órájában Rágcsából kitört az idegenvezeto és elrendezte a
szobabeosztást. A  személyzet tündér, mindenki mosolyog, szolgáltatás alig
van a hajón.

Dél körül kék pléden piknikeztünk a tuzo napon Pókkal ,bámulgatva az
elképeszto méretu teherhajókat. Majd csendespiheno következett. Délután
Rágcsa beüzemelte a technikát a szalonban, ahol szundikáló arabok kung- fu
filmet néztek.  Az arabok ettol kezdve az unalmasabb részeknél Rágcsát
nézték. Tehát mindenki jól szórakozott.

Pillanatok alatt elértük Afrikát.Fél 4-kor már kigördült a csapat eleje. Az
igazi kihívás itt kezdodött. A kedves marokkóiak, látván a rajtszámokat
rögtön együtt kezelték a 76 embert, amitol kissé bizonytalanná vált, hogy
valaha bejutunk-e az országba.A helyzet és a nyelvtudás úgy hozta, hogy
Rágcsa lett a vezérürü. Amíg a többiek szökött légiós módjára a
motorháztetokön elhelyezett térképeket tanulmányozták, Rágcsa 6 jóképu
egyenruhással  teázgatva egy 1 nm irodában megpróbált minden felelosséget a
Villámra tolni, akit már nagyon várnak:-). Felmerült ugyan is az a verzió,
hogy András nélkül nincs behatolás. Ezért Rágcsa gondosan rákent mindent
Villámra, úgy hogy hegyeznek rá, meg az adományokra is....Nem irigylem:-)

A rendorfonök estére kinevezte Rágcsit karavánvezetonek és néhány óra múlva
mindenki bejutott  Marokkó földjére. A helyiek valószínu évekig fognak
emlékezni arra a furcsa népszokásra, amikor kettesével sorokba rendezodve
állnak marcona férfiak a tuzo napon, egy 158 centis plüss számolja oket és
közben a TV mindezt felveszi. Furcsák ezek a magyarok. Nagyon sok köszönetet
kaptunk az utitársaktól. Néhányan próbáltak volna csatlakozni, de már
kialakult a hármas. 2 nappal ezelott  Rágcsa drágámnak szólított az éterben
egy sarmos férfihangot és azóta együtt haladunk Tiborral és Csabával és  egy
helyes Volkswagen busszal

( Büdösvíz 43 csapat, késobbiekben Vizecske).Nador sokkoló közlekedése után
eltuntek az öszvérek és 10 órakor tábort vertünk Debdou mellett egy meseszép
eukaliptuszliget szélén. Filmekbe illo idill alakult ki. Pók elszántan
edzette a fozot diesel üzemmódban, 25-kék felverték az ismeretlen sátrat és
beüzemeltek egy ipari konyhát, Tibiék csípos leves fozésébe kezdtek és
mindez nagyon jó volt. Este mocskos hideg lett. Két polárban 2 hálózsákkal
viszont remekül lehetett aludni.A Göncöl szinte súrolta a horizontot.