2007.január. 14. vasárnap Antibes -Meyreul

 

Pók reggel kritizálta az idojárást, amitol összekapta magát Franciaország és
produkált egy kellmes júniusi délutánt. Elkövettük azt a hibát, hogy reggeli
kávénkat Cannes-ban óhajtottuk elfogyasztani. (Így télen általában errefelé
szoktunk reggelizni.) Nem számoltunk a franciák mozgásigényével. Délig a
következo koreográfiát állapítottuk meg: 15-21 éves korig speedmotorokon
döngetnek az ifjak a szerpentinen tigrisnek álcázva, 21-30-ig a porsche a
meno. Ezután jön a mi korosztályunk lágy vasárnapi kabriózással. 65 fölött
Tour de France-ot játszik Dél-Franciország minden nyugdíjasa.

 Rikító pólókban csordában megszállják az foutakat és hahotázva tekernek a
21% emelkedokön. A rozzantabbak görkoriznak a parton. Ezen okokból
kifolyólag 2 óra alatt 30 km-t tettünk meg. A reggelizésra alkalmas hely
Cannes- után a vörös szikláknál várt. Lóbáltuk a lábunkat a tenger felett,
rágcsáltuk a croissant-t és kiváncsian néztük hogyan fogy ki a nafta a
benzinfozobol, mielott egy csepp kávét is kibocsájtana...Rövid krízis állt
be, de szerencsére a halálkanyarban muködött egy nylonbistro, ahova Rágcsa
átlibbent és elhozta Pókjának élete legszörnyubb kávéját. A kávét Cote
d'Azur szépe fozte, miközben Rágcsa megpróbált nem kutyaeledellé válni. A
kávézóban már javában ittak az oslakosok (Robert és Xavier bácsi), majd
autóba vágták magukat. A reggeli közben átcsapott ebédbe és  így lett
délután. Beüzemeltük Thurót. Elborítottak az üzenetek. Többek között
jelentkezett Csirke, a King of the road, akinek kiléte estig rejtély maradt.
Pók sandán nézte Rágcsát, vajon ki írkálhat ilyen néven. Este megtudtuk,
hogy a legszebbek kaptak  üzit a kamionostól, aki tényleg az.

Terveztünk egy laza belezgetést, ami kissé kalandosra sikredett. Garmika
bevitt minket a paratölgyesbe  ( Rágcsa  tervezte az utacskát az ágyon
otthon).Lehetett látni, hogy nem lesz egyszeru út , de arra nem
számítottunk, hogy  a Maure hegység minden sziklaperemét megmásszuk...Pók
nagyon együtt volt Archie-val. Élmény volt velük megérkezni a 2 házas Plan
de la Tours-ba, ahol délutáni kávénkat kívántuk elfogyasztani, de élet itt
nem létezett. Így Collobrieres foterén vegyültünk a nem túl fehér
lakossággal.

Késobb átváltottunk terepre és amikor már nem volt visszaút, jöttek a
magánterület táblák. Peter Mayle-on nott gyerekek vagyunk, így nem vettük be
a hollandriasztó fenyegetést. Rágcsa megalkudott a vasárnapozó helyiekkel és
farmról farmra haladtunk a fantasztikus tájban. Az egyik gazda aztán
sejtelmesen utalt rá, hogy ne nagyon reklámozzuk a remek terepet, mert
megszállják az off roadosok. Lehet, hogy a táblák nem túl legálisak? Minden
esetre néhány plüssmacit kicselezve megérkeztünk Belgentier-ba. 18 óra körül
befogtuk az elso bamakóst és 19 órakor megérkeztünk a támaszpontra. Némi
szesz és egy kis véres hús elfogysztása után elájultunk. Valahogy senki nem
mosolyog. Kicsit ki van a banda. Mi jól vagyunk a kutya hideg ellenére.

Képek:
















___