2007.január. 13. szombat  Budapest- Antibes

 

Amíg Dani álmában kábelezett, én Atart kerestem lázasan...6-kor végre
megoldódott a helyzet. Megölelgettük családunkat, barátainkat és
üzletfeleinket. Ágótól átvettük Dani szülinapi ajándékát. Rágcsát elvitték
tolmácsnak, de végül nem volt rá szükség. Megismerkedett viszont a nagykövet
úrral és megtudta, hogy Gao regionális közlekedési miniszetere Budapesten
végzett. Jól jön ez még...

9-kor már el is értük az Ikea parkolót, ahol rádión elbúcsúztunk Daniéktól
és nekivágtunk Bamakónak.

Erről a napról azért nincs fotó, mert nem tudtuk, hogy a
festékesvödör-banándoboz-ikeazsák háromszögbenhányadik szinten lehet a gép.

Fantasztikus csöndben lapulnak a cuccok, a plüssök kényelmesen heverésznek,
csak Allah esett le. Meg kell ragasztani. A ragsztó valószínű a hónaljkrém
mellett lehet a 2. láda alatt a székek között...Majd Timbuktuig kiderül.

Tavaly sem fejeztük be a naplót ezen a szakaszon, annyira izgalmas. Most is
csak azért volt érdekes, mert sorra húztunk el a csapatok mellett.Az 5.
plüss vezetett, Póki rádiózott. Az éteren át megismerkedtünk a mezőny
felével.Láttuk a körmendi cigánygyereket a ladájával. Szurkolunk neki, hogy
Afrikáig ne hulljon szét a gép. Jó magyar szokás szerint végigrágcsáltuk az
utat. Gumicukor, csirke,Ancsa-Lackó-féle chips és uborka volt a menü. 18
fokban átkeltünk a hótlan  Ausztrián. Villám Klagenfurtnál megörökíttet
bennünket és valószínű 3 hónapra való agyalást okozott Póknak azzal a
megjegyzésel, hogy Archie jobbra dől. Jöttek a télen egész normális olaszok.
A Homoklovagokkal este még találkoztunk Veronánál, aztán egyedül maradtunk
az undorító Po síksággal.

Gondoltuk sötétben kevésbé taszító. A szitáló ködtől valóban semmit nem
láttunk. A kávéjuk miatt azonban fennmaradhat még az olaszok.

22 órakor ragyogó éjszaka támadt és fenyőillatú melegben éjfélkor
behullottunk Antibes-i szállásunkra.( Dani 3 éve itt álmodta, hogy nylonba
csavarták).Egy darabig kerestük a Dakart a tv-ben, majd elájultunk.